„ennek a nem is olyan régi, de a szubkultúrában már az első pillanatoktól sztárrá emelt pincének a borait eleinte nem szerettem. sok volt az anyag, a szesz, a súly, a botritisz, a minden, már az első korty elfárasztott. aztán jött valami paradigmaváltás, vagy mi, talán 2009-ben, lusta vagyok visszakeresni, és azóta barátom nekem a sap.
ez a juhfark is milyen: szép élénksárga, gazdagon köves-gyümölcsös illattal, komoly savakkal a korrekt cukrokkal szemben, sűrű ízekkel, erős, de finom és tiszta, moderált korttyal. ilyennek képzelném azt a magyar bort, ami másmilyen, mint a nemzetközi bor, de nem is hülyült bele a saját küldetéstudatába. igyatok mindennap!”