A pezsgő mítosz

„Elég visszás pont decemberben, pont a karácsony és a szilveszter előidőszakában arról papolni, hogy miért nem iszunk pezsgőt ezen a két ünnepen túl, a hétköznapokban. Úri becsületszavunkra, szerkesztőségünk minden tagja tisztességes pezsgőfogyasztó egész évben, maga a téma azonban, be kell ismerjük, minket is ez idő tájt foglalkoztat a leginkább írásban. Bár mindennapjait a champagne-ok bűvöletében élő kolléganőnk, Fütő Bea azért igyekszik a buborékos világ rezdüléseit időről időre közreadni rovatában, a Nagy durranásban, de havi néhány cikknél megáll ez a történet is. A pezsgő egy meglehetősen marginális téma a bor és a gasztronómia világában.

Legalábbis Magyarországon. A miértekre minden évben íródik egy-egy cikk néhány jó vagy közepesen jó válasszal, olyan korrekt munkát azonban, amely az egész magyar pezsgőfogyasztási kultúrán kívánna fiziognómiát végrehajtani, szóval ábrázolni egyszersmind megérteni / megértetni, sajnos nem találunk. Pedig a dolog kassneri egyszerűsége éppen abban áll, hogy az egésznek nem történeti keletkezését kell szemlélni, hanem arcába kell nézni és két szeméből az értelmet kilovasni.

Magyar pezsgőfogyasztási kultúra nincs. Nem azt mondjuk, hogy nem fejlődhetett volna ki, hanem hogy hibernálódott és egy következő lépésben regresszió áldozatává vált. Nem azt mondjuk, hogy mifelénk nincsen múltja a pezsgőnek, mert van egy ’882-es alapítású Törleynk, van egy ’886-os alapítású, reimsi génekből felépülő Louis François-üzemünk, melyek kétségtelenül többé lettek fúziójuk után.

Nem azt mondjuk, hogy nincsenek események, amelyek a pezsgőt, mint az italok egy speciális kategóriáját megjelenítenék, mert van Pezsgővilág, van Pécsi Pezsgő Borfesztivál, van Budafoki Bor- és Pezsgőfesztivál. Nem azt mondjuk, hogy nincsen magasan kvalifikált pezsgőtollnokunk, aki előtt a kalapját Champagne is lekapná, s lesütött tekintettel gyűrögetné azt izzadt tenyerében, mert van egy Márkus Györgyünk. Nem azt mondjuk, hogy nincsen mindennapi fogyasztásra szánt, egyszerű, közérthető, élvezeti értékeket nem nélkülöző, árát tekintve könnyen hozzáférhető méthode transvasée-nk, mert van egy Hungariánk, (ma már) Irsai Olivérből is.

Nem azt mondjuk, hogy Törley nem született újjá, mert van egy Szentesi Józsefünk. S végezetül nem azt mondjuk, hogy nincs megfelelő klimatikus és geológiai adottságú, szorosabban: megfelelő terroir-potenciállal rendelkező, a pezsgőkészítésre minden szempontból alkalmas termőterületünk, mert Budapest Szőlőskertje, Etyek az aranykor küszöbén áll.”