Mindenki Szalai Ádám életéért aggódott, ő meg úgy ünnepelt
Mintha VB-döntőn rúgott volna gólt.
A legutóbbi népszámlálási adatok arról tanúskodnak, hogy a magyar társadalom máris ítéletet mondott a honi főpapok pártpolitikai szerepvállalásáról.
„Eljutott hozzám a hír, miszerint a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke jelentős összeget áldozna az egyház pénzéből a szegedi futballstadion építésére. Kiss-Rigó László ezen kívül egy Orbán Viktort dicsőítő könyv bemutatója alkalmából is köszöntőt fog mondani. Talán nem felesleges megjegyeznem, hogy a püspök úr már a 2010-es választások idején is aktívan közreműködött a Fidesz kampányában.
Kiss-Rigó László pártszimpátiája természetesen a magánügye. Ám a katolicizmus által legalábbis névlegesen képviselt elveknek mond ellent, amikor az egyház pénzén a kormányfő hobbiját támogatja. Abban az országban, ahol gyermekek éheznek, kórházak jutnak a fizetésképtelenség határára, ahol jelentős összegeket vonnak ki a felsőoktatásból. Nézzen körül a püspök úr, és kérdezze meg önmagától: nem lenne-e jobb helye a futballra szánt pénznek a reményvesztett szűkölködőknél? Azt nem kérem tőle, hogy cibálja le magáról a miseruhát, mint egykoron Róma püspöke tette.(...)
véleményem szerint Ferenc pápának hazánkra is vetnie kellene egy röpke pillantást. A latin-amerikai származású egyházfő jól tudja, hogy a jobboldali juntákkal együttműködő püspökök mekkora kárt okoztak az egyháznak. Az intézményesített képmutatás hisztérikus reakciókat válthat ki az elnyomott társadalmakból. Imponáló kivételt képez a vértanú Romero érsek.
Az Apostoli Szentszéknek éppen ezért lépnie kellene; rábírnia a magyar katolikus főpapokat, hogy hagyjanak fel a »trón és oltár« közötti szövetség újbóli létrehozására tett kísérleteikkel.”