Magyar vagyok, de európai

„Ez az antikommunista propaganda nem újkeletű; a két világháború közötti Magyarország uralkodó legitimációs ideológiájának szerves része volt az antikommunizmus, a baloldal kriminalizálása, ahogyan az antiszemitizmus sem hiányzott a korszak »nemzeti« ideológiájából. Agárdi Péter a közelmúltban megjelent József Attila és a magyar nemzeti hagyománytudat című könyvében is ezt a témát feszegeti, írását olvasva olybá tűnik, mintha a régi álvitákat nyitnák újra a mai jobboldalon. (...)

Nem nehéz mai »áthallásokat« találni, gondoljunk csak az emberibb és műveltebb Magyarország ma is aktuális kívánására, vagy a 2010 után kiépülő rendszer paternalista vonásaira, tekintélyuralmi törekvéseire és autoriter hatalomgyakorlására. (...) Úgy tűnik, mintha ma is sikeresen belekényszerítenék a baloldalt egy álvitába, ahol »alapból« defenzívába szorulva kell védekeznie a nemzetárulás, nemzetidegenség vádja ellen. (...)

A globális és a nemzeti világszemlélet nem egymás ellenfelei, főleg nem egy globális világban; éppen a kettő összekapcsolása az, ami termékennyé teheti egy kis nemzet gondolkodását és művészetét. És még valami: a mai fiatalok döntő többsége járt, sőt élt Nyugaton – az ő eszméiket már nem alakíthatja kritikátlanul egy akármilyen egyenruhában is megjelenő, »hivatalos nemzettudat. A diákok sokszor jobban eligazodnak a modern tömegkommunikációban, mint a tanáraik, így nehéz tartósan fenntartani egy, a régi hierarchiákat feltámasztani akaró, tekintélyuralmi rendszert.”