Kértem, küldjék már át a tiltólistát írásban

„Ki nem akart magával dolgozni?

Fogalmam sincs, csak feltételezéseim vannak. (...) Előfordult ugyanis, hogy adás előtt egy órával kaptam írásban egy üzenetet, milyen kérdést nem tehetek fel a szlovák–magyar politikusról, Esterházy Jánosról szóló vitában. Mint írták: nem lehet relativizálni Esterházy János nagyságát, ezért nem kérdezhetem meg, hogy antiszemita volt-e. Ha belemegyek, annak súlyos következményei lehetnek. Mivel Esterházy személyénél ez komoly dilemma, úgy döntöttem, mégis megkérdezem. Utólag viszont az volt a konklúzió, de jó, ez milyen izgalmas kérdésfelvetés. Előfordult olyan, hogy adás előtt odajött hozzám egy szerkesztő, akivel életemben nem találkoztam még, és közölte, hogyan kéne feltennem az adásmenetbe leírt nyitókérdést, hogy a kívánt választ kapjuk. Mondtam neki, hogy a kérdéseket nem azért tesszük fel, hogy kívánt választ kapjunk rá. Ebből óriási vita kerekedett az értekezleten, amelyből azt a következtetést vonták le, hogy nagy az arcom.

Megszabták kit hívhat meg?

Próbálkoztak, de ez minket nem érdekelt. Büszke vagyok a csapatra, amellyel dolgoztam. Olyan előfordult, hogy meghívtunk valakit, és utólag baj lett belőle. Hallomásból tudom, hogy Vitray Tamásnak nem feltétlenül örült a vezetőség, de ne kérdezze, miért. Félt a következményektől, ezért sokáig nem hívta meg a szerkesztő Závada Pált. Én ezt utólag tudtam meg, amikor sokadszorra kérdeztem, mikor hívjuk már. Az egyik műsorban pedig két ember találkozott »váratlanul«, azaz a fővendéghez hívtunk egy meglepetésvendéget. Ezt azért találtam ki, mert összefutottunk egy kávézóban Kulka Jánossal, és elkezdett áradozni a teniszező Szávay Ágiról. Kulkát roppant hosszú ideig halogatták. Mikor megsejtettük, hogy nem mehet már túl sokáig a műsor, behívtuk Szávayval. Nem állítom, hogy őrült népszerűségnek örvendtünk ettől a gondolattól. A rosszalláson kívül valószínűleg azért nem mertek jobban beleszólni, mert kértem, küldjék már át a tiltólistát írásban. Mivel az sosem érkezett meg, úgy tekintettem rá, hogy nem létezik. Ez három hónapig zajlott így. Szerintem buta dolog volt csatornaátszervezésre hivatkozva megszüntetni az Éjjeli őrjáratot, hagyni kellett volna meghalni. Olyan feszültségekkel ment a műsor, hogy előbb-utóbb hibáztunk volna akkorát, ami alapot adhatott volna az elbocsátásra. Ráadásul, ha nem lett tökéletes egy adás, azonnal azt kiabálták ránk kívülről is, hogy cenzúráztunk, politikai alapon csináltunk valamit.”