Kicsit sem utálom a kerékpárosokat

„Volt egy olyan alapelv a választások előtt, hogy a forgalmat különböző eszközökkel szorítsák ki a belvárosból, és legyen a tömegközlekedésnek, a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak elsőbbsége. Az uniós kötelezettségnek számító dugódíj is valami hasonlóról szól a maga módján.

Nem csúsztatható össze a kerékpáros-forgalom a gyalogos-közlekedéssel, mert a kerékpárosok az úttesten, a gyalogosok a járdán közlekednek.

Ez lenne a jó, de a gyakorlatban nem mindig van így.

Több kerékpárutat építettünk 3 év alatt, mint előtte 10 év alatt. A közösségi közlekedést továbbra is preferáljuk, csak nem olyan szélsőséges módon és ütemben, ahogy Vitézy tette. Nem az az egyetlen lehetséges mód erre, hogy piros hullámokkal teljesen ellehetetlenítsük az autós közlekedést. Nem lehet ajtóstól rontani a házba: be kell fejezni a 4-es metrót, elég P+R parkoló kell. (...)

Visszakanyarodva a kerékpározáshoz. Mikor ült utoljára biciklin?

Régen nagyon sokat kerékpároztam, ma már nem. De nem tudom, milyen összefüggést lehet ebből felállítani.

Csak annyit, hogy mennyire vannak első kézből szerzett tapasztalatai az ügyben.

Nézze, támogatom a kerékpározást, nem véletlenül építünk ennyi kerékpárutat, és átadjuk a bérbringarendszert is. De megkérdezhetné Vitézy Dávidot is, mikor vezetett utoljára autót.

Miért, mikor, ön tudja?

Soha az életben. Úgyhogy én kicsit sem utálom a kerékpárosokat, mert valaha sokat bicikliztem. Vitézy úr nem nagyon értheti az autósokat, mert akkor vezetett autót, amikor én helikoptert. Viszont az sem jó, hogy építjük a kerékpárutakat, és a Károly körúton meg azt látom, hogy a biciklis a gyorsítósávban biciklizik.

Pedig ez pont olyan, mint amikor az autósok egy szűk, de agresszív rétege a buszsávot használja.

Van a kerékpárosoknak egy olyan szegmense, tisztelet a nagyszámú kivételnek, akinek el kellene magyarázni azt is, mit jelent a piros lámpa.”