„Gazsó L. Ferenc ideális ember a független hírszolgáltatás garantálásához. Sokoldalú fickó, az én cikkembe például komcsik miatt nyúlt bele.
(...)
Én akkoriban a gazdasági rovat tagjaként a privatizációról írtam, így állandó kapcsolatban és gyakran konfliktusban álltam Suchman Tamás privatizációs miniszterrel. Suchman lendületes, szabadszájú és semmitől vissza nem riadó politikus volt, stílusában és a sajtóval való kommunikációjában a maiak közül leginkább Tarlós István főpolgármesterre hajazott. A konfliktusok is emiatt törtek ki, Suchman ugyanis személyes sértésnek vette, ha olyan cikk jelent meg, amivel nem értett egyet. És imádott szerkesztőknek telefonálni a cikkek végett. Mint kiderült, Gazsó kedves telefonpartnere volt. Többször is kiderült, hogy a háttérben az én cikkemről sutyorogtak, aztán megtörtént olyan is, hogy leadtam a cikkemet délután 5 tájban és hazamentem, hogy másnap reggel azt lássam a lapban, nem az jelent meg, amit én írtam. Kiderült, hogy a leadás és a lap nyomdába kerülése közötti időben Suchman felhívta Gazsót, mert nem tetszett neki a cikk neki napközben elküldött változata, és a becsületes szerkesztő hajlandó volt a megkérdezésem nélkül bekezdéseket megváltoztatni.”