Kritika a Lajtán innen

„Túl azon, hogy a magyar jegybankelnök szerint az unió elhibázott gazdaságpolitikát folytat; nézzük, mit is javasol Matolcsy. Lényegében azt, hogy új, a magyar jegybankihoz hasonló, inflációs célt követő fiskális politikára van szüksége az uniónak. Ezért azt javasolják innét, Budapestről, hogy »egy keynesi fordulat keretében« az unió tűzzön ki célul huszonöt százalékos beruházási rátát, és ehhez térjenek át egy kettő–négy százalékos inflációs sávot kitűző célkövető rendszerre. Új beruházások nélkül tényleg nem megy, de egyedül sem. Utóbbira legutóbb Csaba László akadémikus intett…

Mellesleg – most ismét uniós politikára váltunk – ha a tagállamok polgárai úgy érzik, az Európai Unió kudarcot vallott a gazdasági válság kezelésében, ez csökkentené hitelességét és javítaná az euroszkeptikus pártok pozícióját a jövőre esedékes európai parlamenti választásokon.

Hogy milyen válságról van is szó, arra nagyjából két megközelítés adható. Az egyik szerint a társadalmi-gazdasági modell válságáról, a másik szerint a költségvetési politika, ezen belül az uniós költségvetési politika és az általa részben meghatározott nemzeti költségvetési politikák kríziséről. Mindenesetre az okok közé lehet sorolni egyebek között a gyenge innovatív erőt, a munkaerőpiac merevségét, az alacsony foglalkoztatást és a gyenge versenyt. Másrészt az új európai uniós szabályrendszerrel kapcsolatban is kétféle megközelítés artikulálódik. Egyfelől az uniós szabályok kényszerzubbonyt jelentenek, amely a nemzeti kormányok mozgásterét minden – fiskális, környezetvédelmi, adózási – területen szűkíti. Másfelől az unió teret ad annak a sokszínűségnek, ami az európai történelem lényege, s ami Európa versenyelőnye Amerikával, Kínával vagy bármely más integrált gazdasági térséggel szemben. A kiút persze a fenntartható növekedés, amely nem ütközik bele sem társadalmi, sem pénzügyi, sem egyéb korlátokba.”