„A bölcsis gyerekek száma és aránya az első Orbán-kormány alatt csökkent utoljára, azóta növöget, de lassan. Hét három év alatti gyerekből most is csak egy jár bölcsődébe. Tudjuk, milyen sokan nem dolgoznak azért, mert a kicsinek nincs bölcsi. Tudjuk, milyen sok gyereket nem szülnek meg azért, mert nem lenne neki bölcsi, és összeomlana egy életpálya. Épp a piacképes szülők gyerekei nem születnek meg emiatt. Azok, akiknek a szocializációjába a szülők többet tudnának befektetni. Akik nagyobb eséllyel több forrást (adót, járulékot) termelhetnének nyugdíjra, oktatásra, szociálpolitikára, egészségügyre. Tudjuk, hogy a gyerekekhez kapcsolódó juttatások nálunk viszonylag bőkezűek. Ezek elosztása ma kifejezetten szegényellenes. Az adókedvezmény, a gyed – kivált, hogy a nagyját már fizetés mellé is föl lehet venni – a piacképes, jól (jobban) kereső szülőket kedvezményezi. Akkor miért ne juthatna valami a munkába visszaálló szülő jelentősen megnövekedett bevételéből, mondjuk, az éhbéren tartott gondozó nénik fizetésének emelésére?!
Jelenleg az önkormányzatok dönthetik el, bevezetik-e a gondozási díjat. 2012-ben a bölcsik negyven százalékában vezették be. Átlagosan a gyerekek legrászorultabb harminc százaléka mentesül a gondozási díj fizetése alól, és nagyon fontos is, hogy mentesüljön.
A gondozási díj túlmutat önmagán. Ahol a társadalmi érdek és a magánérdek közös, ott a finanszírozásnak is annak kell lennie. Sem az állam, sem az egyén nem vonulhat ki belőle.”