Így gondolkodnak ők a királyságról

„7. A bulvár monarchista

Tudom, hogy a királyság nagyon is jót tesz a turizmusnak, és szeretem Vilmos herceget is, de főleg Dianát, ő nagyon szimpatikus és színes egyéniség volt, mert emberközeli és megmutatta, hogy egy hercegnő is lehet modern. Jó volna, ha itthon is olvashatnánk a királyi család magánéletéről, jól nézne ki például a Budai Vár vagy Erzsébet-híd a királyi zászlókkal, és tényleg jól mutatnának azok az ünnepségek is, amellyel külföldön az uralkodási évfordulókat körülveszik. Miért is ne?

A legnagyobb magyar politikus: Sissi (és véletlenül sem Erzsébet királyné!). Meg az a valaki a Kaiser kolbászon.

8. A vitrin (vagy kirakat)- monarchista

A monarchia egy fontos és szép történelmi tradíció, amelyről érdemes megemlékezni, és persze az aktuális társadalomtörténeti periódusban nagyon is fontos szerepet játszott. Ma azonban, - bármennyire is tiszteljük egyébként a monarchikus hagyományokat, - sajnos vagy sem, de már nincs aktualitása a témának, a jelen problémáit pedig biztosan nem a monarchia helyreállításával lehetne megoldani. Ez anakronizmus, de szépen mutat a vitrinben, kifényesítve néhány angol nyelvű eszmetörténeti munka mellett. Inkább egy erős köztársaságra lenne szükségünk, amely megfelelően képviseli a nemzeti érdekeket az EU diktátumaival szemben. Szorgosan gyűjt az esküvőre, autóra meg a nyári amerikai kiruccanásra.

A legnagyobb magyar államférfiak: Antall József (a mostani kedvence úgyis mindenki számára nyílt titok), Ronald Reagan, és ha egy kicsit tudományosnak kell lenni: gróf Bethlen István. Vagy éppen az utolsó olvasmányélménye, de csak semmi dogmatizmus!

9. A szélsőjobbos monarchista

A király egy diktátor, de nem annak hívják. Ez a természetes, csak a liberálisok hazudnak mást. Meg a zsidók. Nézzük csak meg az egyiptomi uralkodót vagy a szent római császárt! Ahhoz kell viszonyítani, ők tisztán jobboldaliak voltak. Ők tudták, hogy mit akarnak és nem sokat teketóriáztak. Ki beszélt nekik vissza? Abszolút monarchia, feudalizmus, szakrális (ezt a szót ízlelni kell!) királyság, akiknek pedig nem tetszik, azokba bele kell lövetni. A rendet helyre kell állítani, erőszakos átmenet. Ezt mondjuk jól csinálták a nácik és mindenki, aki "megmentette Európa becsületét". Hungarista Munkaállam, de királyságként, persze. Abszolutizált vallás, vallási abszolutizmus. Vagy éppen nihilizmus ellenszereként erőszak és fegyelem, harc (ezt majd konkretizáljuk, de jól hangzik). Természetes antiszemitizmus, erőből, de egy év múlva már inkább aszemitának kell lennie az embernek. A mellett ki is kell tartania. Nem tántorodik meg, de ötévente változik egy kicsit.

A legnagyobb magyar politikus: Szálasi Ferenc, Szent László és persze Adolf Hitler és Caesar. A párhuzam kedvéért és mintegy ívet felrajzolva

10. A szabad királyválasztó

A monarchia az ősi magyar alkotmány része, amelyet nem szabadna félredobni idegenből hozott eszmék kedvéért, mint amilyen például a köztársasági eszme. Az egyetlen gond azzal van, hogy ha nem is a királyságot, de a királyt bizony idegenből hozták az utóbbi bő négy-ötszáz évben, így a királyság sem szolgálhatta makulátlanul a magyar érdekeket. Amennyiben a monarchia visszaállítására kerülne a sor, mindenféleképpen magyar vérű királyt kellene a trónra ültetni, és semmi esetre sem kérünk ebből a svájcinémet társaságból!

A legnagyobb államférfi: Gömbös Gyula és Szapolyai János, Mátyás király és az Árpádok (zavarba jön, amikor megemlítik, hogy ők dinasztia voltak). Meg éppen akiben felfedezni véli a »turul-vért«...

11. A legitimista-monarchista

A királyságot, amely mindig is az állami szerveződés legtermészetesebb kerete volt, a köztársasággal ellentétben nem egyszerűen egy forradalom, vagyis valamilyen kisebbség privát önkénye folytán erőszakolták a társadalomra, hanem mintegy organikusan »növekedett« az emberi szerveződés bonyolultabbá válásával. A királyság azért is terjedt el minden más lehetséges formációnál inkább, és maradt is fenn minden más formánál huzamosabb ideig, mert a dolgok valós természetéből következett. Az emberek a legtöbb helyen és a legtöbb esetben ragaszkodtak is hozzá: azért, mert a normalitáshoz ragaszkodtak. Amennyiben a dolog így áll, nincs olyan ok vagy érv, amely miatt el kellene vetnünk a monarchiát és helyette egy másik államformát favorizálnunk. Alkotmányos kontinuitás, hagyomány, arisztokratizmus, organikus fejlődés. A király nemcsak uralkodik hanem kormányoz is, de közjogilag szabályozott keretek között. Természetesen, magyar legitimistákként és a jogfolytonosság híveiként a Habsburg-Lotaringiai trónutódláshoz kell ragaszkodnunk. (Jól tud már elhajolni az egyes köpések elől ilyenkor, amikor ezt új társaságban kijelenti. Fapofában is jó, amikor kiröhögik a haverok.)

A legnagyobb politikusok: báró Lehár Antal, gróf Sigray Antal, Mindszenty József, gróf Apponyi Albert. És kedveli Ostenburg-Morawek Gyulát is, de csak barátok között.”