Oravecz jelentősége nem abban áll, amilyen színvonalat megüt az irodalmával, a szövegei ugyanis jól láthatóan egy koraérett tizenkét éves lány intellektusáról és világlátásáról tanúskodnak. Azért jelentős, mert tömegekkel kommunikál, azért jelentős, mert hat, befolyásol és formál. Kulturális referenciává teszi a Semmit. Bölcsességgé magasztosítja a közhelyeket. Erkölccsé hazudja a proli kivagyiságot.
Fel kell lépni, méghozzá a lehető legkeményebben! Amikor a csajodon vagy a lányodon látod a kór tüneteit, már késő lesz.
Az elprolisodás csalhatatlan jele, amikor bizonyos emberek büszkék arra, hogy valamit vagy valakit nem ismernek. A minket körülvevő világ ma már olyan hatalmas, hogy nem kell és nem is lehet mindent vagy mindenkit ismerni, az ismeret hiányával való hencegés azonban az az aktus, amikor az ostobaság tort ül a civilizáció fölött. Magyarázkodjon az, aki esetleg tud valamit, miközben a tudatlan gyökér büszkén feszít, és azzal a ténnyel táplálja az önbizalmát, hogy sötét orkok virtuális hada áll mögötte.
Nem abból kéne értelmiségi pózt formálni, hogy nem tudjátok, ki az a Hajdú, vagy ki az az az Oravecz. Ebben az országban éltek, nem ártana ismernetek azok neveit, akik a tömegek tudatát deformálják. Legyen már az a követendő protokoll, hogy reflektálunk rájuk, a szerepüket elvitatjuk, és a tevékenységüket leleplezzük!