Felálltam

„Ha nem hinnéd, hát majd fogod, hiszen csak így érdemes: holnap jobb lesz. Még egy reggel, még egy pillanat, és távolabb kerülsz attól, ami annyira fáj. Még egy mondat, még egy beszélgetés, és eltávolodsz tőle. Nem fogod mondani, nem fogod érezni, elengeded, elbúcsúzol tőle. De ki kell mondanod, fel kell ismerned, hogy mi bánt, és csak utána mehetsz tovább. Merd, nézd meg, fogadd el, és találd meg a megoldást. Ne ülj felette túl sokáig, mert az elpazarolt idő elhiteti veled, hogy nem vagy képes megtenni a következő lépést - azt csak lendületből lehet. Gondolkodás nélkül, gyorsan, hogy még véletlenül se érezd, hogyha esetleg fáj.

Igazából nincs baj. Egyszerűen csak belenőttem az életembe, abba, amit elképzeltem magamnak. Összejött, megvalósítottam, aztán úgy érzem magam, mint amikor már kezd elromlani valami, ami nagyon fontos neked. Valami, amit nagyon szerettél. Látod, hogy az már nem az igazi, de még használod, mert bírja, közben meg már keresed azt, ami a következő lesz, ami utána jön. Valami hasonló folyamat zajlik le bennem. Össze kell raknom a következő életemet. Azt az életet, ami nagyobb annál, mint ami most van. Kreativitás kell hozzá meg fantázia. Hit és bátorság. Meg kell teremtenem az életet, azt, amiben boldogabb vagyok, mint amiben most élek. Azt, amiben vonz a szerelem, maga, és ahol már tényleg nincsenek korlátok. Megcsinálom. Muszáj megtennem, mert ebben az útban több van. Jóval több. Meg kell tanulnom erősen menni tovább, és nem hagyni, hogy bármi akár egy pillanatra is megállítson. Meg kell tanulnom megújulni és mindig adni valami újat. Valami mást. Ez is elég kihívás. De nem elég ahhoz, hogy motiválva tartson. Kezd kirajzolódni a következő élet. Valami, amiben nem korlátoz a figyelemzavar, vagy bármiféle hitetlenség - mert bizony még mindig van bennem. Reborn - azt hiszem ez lesz a következő tetoválásom.”