Tömeg-nyomor

„Nem akadt egyetlen ember sem a Fideszben – és főleg Orbán Viktor környezetében –, aki egy egyeztetett kommunikációs stratégia részeként interjúban, felszólalásban vagy akár a parlament folyosóján azt mondta volna: hm… aranyos, de ez már sok. Nem mondta senki, hogy az ilyesmi snassz, mert ha még így gondolná is a nagyszerű Baldauf, akkor sem írunk a munkájukat nyilván féltő alkalmazottaknak ilyen maszlagokat. (...)

Nem hallottuk, hogy Orbán Viktor környezetéből kiszivárgott volna: a kormányfő azért csak felhívta Lászlót és Vilmost, és azt mondta, köszi, de ne szórakozzunk, ez pont azt a rendszert idézi, amely ellen mi fellázadtunk, és amelyet több lépcsőben ugyan, de le is győztünk. Ha meg nem mondta/üzente senki, akkor egyetlen dolog lehetséges: tetszik nekik.

Bejön a talpnyalás, az istenítés, még az sem baj, ha innen kezdve bárki mondhatja, hogy azért a Békemeneten nemcsak rajongók voltak, hanem megfélemlített CBA-dolgozók is, ha pedig ez a helyzet, akkor ki tudja, talán örömködhettek ott olyanok is, akik pénzt kaptak ezért. Picit talán rosszul hangzik, cserében azonban ott van a tömeg, nagy tömeg, zászlók és transzparensek, kár hogy nem táncolnak és csinálnak élőképeket, de hát ez mára sajnos kiment a divatból, jobbára csak Phenjanban őrizték meg ezt a szép hagyományt.”