Az államosítások, a népbarát intézkedések és persze az egyre inkább diktatórikus berendezkedés. Ezek kétségtelen tények, de aligha csak a kommunizmusra jellemzők.
„Ámde vegyük most szemügyre a lényegbevágó eltéréseket is:
ad 1: Az államosítások fő szempontja nem a voluntarista »tervgazdaság«, ahogyan az egész tőkeellenesség is csak az »idegen« tőke ellen irányul, s tényleges célja a hazai, közelebbről a baráti tőke helyzetbehozása, tehát ismét a maffiaszempont. Ez nem kapitalizmusellenesség. A mi tőkéseink jó tőkések, s őket (akik valójában mi magunk vagyunk) minden lehető módon segítjük. Sőt: a »multik« is jöhetnek, amennyiben különmegállapodásokat kötnek a miniszterelnökkel.
ad 2: A népnek meg ezért adjuk oda a gazdag asztalról lehullott morzsákat. Amíg a nacionalizmus ópiuma (még jó ideig) megteszi a magáét, addig a népet kellőképp félre lehet vezetni. Így aztán be is éri ennyivel, csöndben marad, és megfelelően szavaz.”