A történelem nem szolgál egyértelmű tanulságokkal, bár sokan az ellenkezőjét gondolják. Visszatekintve nyilvánvalónak tűnhet, hogy a weimari köztársaság megmenthető lett volna, ha a náci pártot időben betiltották volna. (...)
A bírálók csúszós lejtőre figyelmeztetnek. Például könnyen rásüthető a »rasszista« bélyeg arra, aki nem ért egyet a kormányzat bevándorlási politikájával, és ez végül a szólásszabadság csorbításását eredményezheti. Ezért elengedhetetlen olyasféle teszt alkalmazása, mint a klasszikus amerikai »clear and present danger«. Marginális pártokat, melyek nem kötődnek politikai erőszakhoz, és nem keltenek gyűlöletet, valószínűleg a legjobb békén hagyni, akármilyen ízléstelen is a retorikájuk.
Más megítélés alá esnek viszont a hatalomhoz közeli pártok, még akkor is, ha betiltásuk elsőre antidemokratikusnak tűnhet (elvégre nekik már képviselőik lehetnek a parlamentben). Egyik híres ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága jóváhagyta a török Jólét Pártja betiltását, holott az a kormánykoalíció meghatározó tagja volt.