Nálunk nehéz volt az idei év

„Jó estét!

Nálunk nehéz volt az idei év. Ez év őszén távozott édesapám, de öröm az ürömben, hogy ez év augusztusában állt be közénk világot járt fiam. Hat év tanulás, útkeresés után, Geisenheimet, Montpelliers-t, Bordeaux-t, Udinét megjárva, és évente két-három családi borászatnál eltöltött szakmai gyakorlat után ért haza, és naponta éljük meg azt az örömöt, hogy hatalmas becsvágyával, innovatív gondolataival viszi, és egyben alakítja, építi a jelenünket, jövőnket.

Fura, hogy eddig egy kétpólusú vezetés apró-cseprő napi harcait éltük Ágival, most pedig három erős akaratú embernek kell egymáshoz csiszolódni, és megtalálnia a napi rutint. Hál’Istennek úgy látom, hogy három egymást szerető és tisztelő embernek megvan a jó szándéka és intelligenciája ahhoz, hogy ezt a vezetés-elméletben bizony eléggé szokatlan modellt nagy sikerrel alkalmazzuk. Rám vár a külkapcsolatok, a borvidéki és nemzeti borügyekben való aktív részvétel, a hosszú távú gondolkodás, a beruházások, a dolgozók és a szőlészet összefogása. Ági a rend őre mind a pincében, mind a kasszánál, de a konyhában is ő a vezér. Idén tavasszal, amikor Bikavérünkkel elnyertük a Gál Tibor Bikavér Vándorserleget, elneveztem BVK-nak. Ez a Bikavér Királynőt jelenti, és óva intem Önöket - nehogy összekeverjék a VBK-val! Zoli fiúnké pedig az eddig megépített alapokon az új, a még jobb kitalálása, kikísérletezése, megvalósítása. A mi sorsunk a múlt újraépítése, a jelen megalkotása, és övé az ebből kinövő jövő. Szerintem szép és izgalmas kihívás. Ő már a tizedik Heimann, aki Szekszárdon bort termel. Szinte hallani, ahogy ereszti a szekszárdi földbe a gyökereit…

Idén nem indultunk nemzetközi versenyen – Barbárunk három évjáratát megversenyeztetve aranyakat hoztunk el Bordeaux-ból, Brüsszelből, Londonból. Számunkra is hatalmas meglepetést okozott, hogy idén a Pannon Bormustráról a két legmagasabb pontszámot elért vörösbor Heimann lett. Miénk lett a legszebb Bikavér is, majd a Vinagóráról is két arannyal jöttünk haza.  Ebbe a sorba jött ráadásnak, hogy a most megjelent Gault & Millau gasztrokalauzban a négy legjobb magyar vörösbortermelő közé emeltek, és itt is két Heimann bekerült a tíz legjobb vörösbor közé. Tudom, hogy más a vendéglátós világ értékelése, mint a borász szakmáé, de higgyék el, nekünk ez is legalább annyira fontos, hisz boraink zömét éttermekben értékesítjük, és a fogyasztók ízlése a legfőbb mérce. Végül is ők isszák a borainkat, és ők is fizetik meg az árát…

Büszkék vagyunk, hogy az elmúlt húsz évben fél hektáros indulásból sikerült felépíteni egy országosan elismert kis húszhektáros mintagazdaságot. Beálltak a telepítések, és a kezdeti, megbízhatósága okán méltán világsikeres cabernet, merlot indulástól, a különleges sagrantino és tannat fajták beintegrálásával most a kékfrankos és a kadarka, no meg a Bikavér játsza a főszerepet. A mai borbemutatóra kadarkát és Bikavért hoztunk, és édesapám előtt tisztelegve a Franciscust, ami egy cabernet franc - sagrantino házasítás.

Legalább ennyire büszke vagyok arra, hogy feleségemet, aki egy református, magyar leányként Bicskéről került ebbe a kellően zárt sváb világba, sikerült partnerként bevonni a borászat működtetésébe. Az Ő felelősségteljes alapossága, a mindenre kiterjedő figyelme és nagyon jó ízlése a főborászi rangot érdemelte ki. Az utóbbi évek töretlen és szembetűnő minőségi fejlődése egyértelműen az Ő munkáját dicséri…

Nagyon büszke vagyok, büszkék vagyunk, hogy Zoli fiúnkat finom erőszakkal sikerült rávenni a borász szakma választására. Ez az Ő szuverén döntése volt, és így nyer igazán értelmet egy tíz generációs birtok sikeres jövőképe. Higgyék el nem könnyű egy „önmegvalósító”, liberális világban rá venni valakit arra, hogy ráálljon egy vidéki, földszagú, fizikai munkával terhelt karrierpályára, ahol ennek tetejébe még a szülők is állandóan akadékoskodnak…

Az utolsó gondolatom, hogy mindezek mellett immáron nyolcadik éve vagyok a Szekszárd Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke, ahol az elmúlt pár évben tényleg sikerült a szekszárdi bort divatba hozni. Havi rendszerességgel ülünk össze egymás borait összekóstolni, együtt állítunk ki a Budapesti Borfesztiválon. Nagyon sikeres lett az immáron nyolc éve általunk szervezett Szekszárdi Szüreti Napok. Tavaly elkezdtük a Bikavér Párbajt az egriekkel, és idén februárban Budapesten a Gerbaud-ban ismételtük meg. Milyen érdekes, hogy a nagy Egri Borvidéknek mi szervezzük a rendezvényét? Idén hívtuk össze Szekszárdra a Kadarka kerekasztalt, ahová az ország összes kadarka termelőjét vártuk, és jövőre tervezzük a Nemzetközi Kékfrankos Kerekasztalt.

Szekszárdon megindult egy komoly összefogás és jövőtervezés. Ebbe a sorba illik bele a Fuxli projekt, vagy a jövőre indítandó Szekszárdi közös palack projekt. Tagja voltam a HNT korábbi elnökségének, és most is bekerültem az újba. Nagy a kihívás, hiszen van egy újabb esélyünk, hogy a borász szakma érdekvédelmének hajóját Jónás kilátástalan tengeri viharából  átevezzük egy, a politikával egyedüli és egyenrangú partnerként tárgyalási pozícióval bíró szakmaközi szervezetévé, amely már talán csendesebb, vagy legalábbis jobb kilátásokkal bíró vizeire ér. Ez a következő évek nagy-nagy munkája…

Köszönöm, hogy meghallgattak! A borokhoz jó kedvet és jó egészséget!”