Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Nem értem, szocialista barátaink miért ássák és miért nem temetik az árkot.
„Nem értem, szocialista barátaink miért ássák és miért nem temetik az árkot. Boldogtalanság, hogy nem a programról beszélünk, hogy hogyan akarjuk rendbe tenni az országot, hanem ez a marakodás látszik rólunk. A végeken MSZP-sek, DK-sok, Szolidaritás-tagok békében keresik az együttműködést, nem is értik, mi történik odafent...
Be kéne fejezni, amíg végképp el nem fordulnak a választók. Rajtunk eddig sem múlt. Keressük meg a közös miniszterelnök-jelöltet, a közös listát és a közös egyéni jelölteket, hogy legyen esély a győzelemre.
Az is butaság, hogy nem állnak szóba azokkal, akik a már meglevő tortát, vagyis választói bázist képviselik. Mindenkitől megkérdezték, kire szavazptt korábban és most kire szeretne? Amúgy mekkora a torta? Legyen a méret a 2006-os 2,4 millió, ahányan a Gyurcsány vezette MSZP-re szavaztak. Annyi most is elég lehet a győzelemhez. Ebből ma az MSZP - a kutatások szerint - valamivel több, mint egymilliót ér el, a DK és az Együtt-PM külön-külön három-négyszázezret. Az nagyjából 1,7 millió. Ha ebből a tortából bármelyik szeletet levesszük a háromból, csak kisebb lesz. Aki pedig abban bízik, hogy Gyurcsány nélkül a DK-szelet ugyanúgy hozzáadódik az egészhez, súlyosan téved. A DK szavazója azért a DK szavazója, mert oda szeretne voksolni. Ezért vagyunk külön pártban. Meglehet, az annyira keresett és vágyott aktív bizonytalan tömeg éppen akkor csatlakozna, kiegészítve a tortát akár a 2,4 millióig, ha meglenne az összefogás, vagyis a szavazatmaximalizálás a győzelem érdekében.
Érdemes lenne megpróbálni, amíg nem késő.”