„Az uniós tagság nem régóta létezik és kellett körülbelül 3-4 év, egy gazdasági világválság és néhány gazdaságilag inkompetens politikai döntés, mire a magyar lakosság jelentősebb része észbe kapott, és megmozdult végre. Ez nem különleges dolog, ez történt más kelet-európai országokban is. Emberek szeretnek olyan országokba elköltözni és ott letelepedni, ahol kiszámítható, tervezhető és felépíthető egy normális és átörökíthető életszínvonal, és nem mellékesen az adott ország állama nem kopogtat be a hálószobájukba.
Magyarország válasza jelenleg arra, hogy jelentős tömegek választják inkább a világ más országait lakóhelyüknek az alábbiak: pro-kommunista gazdasági intézkedések, melyeket utóljára a Kádár-rendszerben láthattunk; illetve KISZ-es kommunikációs, politikai es közpolitikai tempó a kormányzat felső vezetésétől kezdve egészen az agymosott fiatal propagandistákig. Magyarország sikeresen elérte az utóbbi években, hogy diplomáciai körökben egy kiszámíthatatlan és megbízhatatlan balkáni országként tekintsenek rá, semmint egy kelet-európai centrumországra. Ez csak rosszabb lesz idővel.”