A Székelyek Nagy Meneteléséről

„A Menet és a szimpátiatüntetések támogatásával szemben több kritika is megfogalmazódott. Volt, aki a román belügyekbe való beavatkozásnak minősítette azt, hogy magyarországi pártok véleményt nyilvánítanak egy Erdélyt érintő ügyben. Mások szerint a székelyföldi önkormányzat támogatása egy nacionalista elhajlás, a Fidesz kottájából való éneklés. Többek szerint a demonstráció támogatását csak napi politikai számításból vállalta fel az Együtt. Végül olyan kritika is elhangzott, hogy maga a cél támogatható, de mivel CÖF-ösök, jobbikosok és Bayer Zsolt is az ügy mellé álltak, ez diszkreditálta az egész rendezvényt.

1. A kisebbségi jogok megsértése vagy a jogvédelem már elért szintjének csökkentése nem az adott állam belügye.

Az egyéni és a kollektív kisebbségi jogok éppúgy emberi jogok, mint ahogy a véleménynyilvánítás szabadsága vagy a vallásszabadság is az. Az emberi jogok pedig az európai alkotmányos hagyományok szerint mindenkit megilletnek, azt nem egy-egy állam osztja kénye-kedve szerint az alattvalóinak. Ezt a tételt az elvek szintjén még a szocialista országok is elfogadták a Helsinki Záróokmány aláírásával. A nemzetközi közösségnek és ennek részeként az anyaországoknak igenis joguk és felelősségük van abban, hogy a kisebbségi jogok betartásáért fellépjenek. Ezt a jogot ugyan például Ceaușescu és Milošević kétségbe vonta, aligha őket kell a magyar progressziónak példaképül választania. Szerte Európában az anyaországok rendre fellépnek a határaikon kívül élő nemzeti kisebbségeik jogainak védelmében, elég például arra gondolnunk, hogy a Dél-Tirol számára biztosított autonómia aligha jöhetett volna létre, ha a helyi osztrák közösség törekvéseit Ausztria nem támogatja minden erejével.

Az általános nemzetközi emberi jogi kötelezettségeken túl konkrét cselekvési alapot teremt az is, hogy Románia Magyarországgal szemben az 1996-os alapszerződésben kötelezettséget vállalt a kisebbségi jogok biztosítására, így a szerződés 15. cikkében külön arra is, hogy a közigazgatási határokat nem módosítja úgy, hogy az etnikai arányokat a kisebbségek számára kedvezőtlenül változtassa meg. Az alapszerződések egyik vívmánya pont az volt, hogy az efféle ügyeket a magyarországi politikai érdeklődés legitim tárgyává tette.

Magyarországnak és ezáltal a magyarországi politikai szervezeteknek tehát a nemzetközi jog által biztosított lehetőségük van arra, hogy Románián a kisebbségi jogok betartását számon kérjék. Ebben pedig nem lehet kettős mércét alkalmazni. Ha elfogadhatatlan az, hogy Orbán Viktor a magyar belügyekbe való beavatkozás elutasításával próbálja meg hárítani a nemzetközi közösségnek a magyarországi emberi jogi helyzetet érintő kritikáját, akkor nem lehet román belügynek minősíteni az erdélyi magyar kisebbség jogainak tervezett korlátozását sem. Az emberi jogok védelmének azonos követelményét jelenítették meg ezért azok a magyar fiatalok is, akik tavasszal a negyedik alkotmánymódosítás ellen éppúgy tüntettek, mint ma a székely önkormányzat mellett.

Természetesen nagy körültekintéssel kell eljárni minden, a szomszédos államokkal szembeni bírálat során, mivel az könnyen visszaüthet: lehet, hogy egy keményebb anyaországi fellépés éppen ellentétes hatást ér el a szomszédos államban élő magyarokra nézve. Magyarország nem játszhat a határon túli magyar közösségek sorsával, ezért támogatását akkor és olyan módon kell megadnia, ahogy azt az ott élő közösségek igénylik. Jelen esetben gyakorlatilag minden romániai magyar szervezet, köztük a kisebbségi jogok érvényesülésében igen komoly eredményeket elérő RMDSZ is támogatta a Székelyek Nagy Menetelését, ezért az anyaországnak (ennek részeként pedig a politikai szervezeteknek) morális kötelessége volt, hogy éljen a nemzetközi jog adta lehetőségeivel, és minden súlyával odaálljon  a kisebbségi jogok megsértésével szembeni tiltakozás mögé.”