Minden csodáért meg kell dolgozni

„Egy olyan világban, amikor minden »termék«, mindent valódi értékén kell kezelni, bár tudom, itt erős érzelmekről van szó, annak idején nagy (és a szerzők számára jól fizető) irodalma volt annak, miért rossz a magyar futball, miért rosszak a magyar filmek, és egyáltalán, miért olyan szánalmas minden, ami magyar. Ha néhány milliárdért vásárolnánk mi is világhíres focistákat, a »magyar« válogatott visszanyerné egykori hírnevét, csakhogy ez a gyakorlat a nemzeti sport halála, szerintem végzetes hiba, mert a zsoldosok teljesítménye elfedi az utánpótlás hiányát. Most látom, mégis beleestem a csapdába, arról írtam, amiről nem akartam, az 1950-es évek kifejezésével belekerültem a tömegek uszályába.

Viszont, ha már magyar termékről ejtettem szót, ellentétben a kozmopolita magyargyűlölőkkel, örömmel tapasztalom, hogy a hazai mezőgazdasági és ipari termékeknek egyre nagyobb a becsületük, és ez azért fontosabb, mint a labdarúgás. A nagy áruházláncokban is főleg a kiírás szerint magyar terméket választják az emberek, és ugyanezért nagy a piacok forgalma is. Nem holmi idegenellenesség van ebben, hanem célszerű felismerés, nem feltétlenül hazaszeretet, hanem normális önvédelem. Ez nem hungarikum, de 2010 óta sok kormányzati munka is fekszik abban, hogy a »fogyasztók« végre, sok évtized után kezdik újra megbecsülni azt, ami itthon terem és készül, pusztán egészségvédelmi okból is.”