„A három erdélyi formáció és mostanság már a magyarországi pártok is egymást túllicitálva próbálják bizonyítani az autonómia iránti elkötelezettségüket. A Fidesz és a Jobbik belépésével ez a politikai mező egyre inkább a tartalom nélküli nemzeti diskurzus felé torzul el, az autonómia kérdése szent tartalommá válik, amelyről érdemben beszélni ma már lehetetlen. A mérsékelt és pragmatikus fellépéséről híres RMDSZ-nek ebben az erőtérben mozogva nincs más választása, mint sodródni az árral. (Választása lenne, de jelenleg sem ereje, sem innovációs készsége nincs hozzá.)
Ilyen körülmények között félő, hogy az egyébként igen nemes és hasznos, a székelyföldiek számára a mindennapi tapasztalatok szintjén is komoly előnyöket ígérő autonómia kérdése a magyar politikai elit sodródása révén hosszú időre a politikai vágyvilág keretei közé szorul. A nagy székely menetelés és elviekben egyébként tiszteletreméltó testvérei ma a többségi és kisebbségi társadalom hisztériáinak és frusztrációinak táplálásán kívül nem sok eredménnyel kecsegtet.
Magyar részről hiányzik az autonómiáról szóló érdemi párbeszéd, amely révén létrejönne egy konkrét elképzelés a székely autonómia mibenlétéről. A szólamok puffogtatásán túl, ugyanis itt egy egész belső közjogi, közigazgatási és gazdasági rendszer megtervezéséről lenne szó. Az autonómiatervezetek bőségében sem tudhatjuk igazán, hogyan is nézne ki egy esetleges székelyföldi autonómia, milyen hatáskörei lennének a közintézményeinek, hogyan lenne gazdaságilag fenntartható, stb. Amíg a projekt jövőbeli kedvezményezettjei nem tudják, hogyan is nézne ki ez a dolog, addig nem képesek koherens üzenettel fordulni a román többség azon része felé, akik vevők lennének erre. Amíg a tüntetéseken felmutatott táblák egymásnak ellentmondanak, egyik autonómiát, másik függetlenséget követelve (ez azért elég alapvető különbség), addig a román politikumnak igen könnyű dolga van a közvélemény félrevezetésében. Amíg a magyarországi közvélemény nincs tisztában a romániai kisebbségjog valós helyzetével, és helyette mártírnarratívákból táplálkozik, addig konstruktív anyaországi támogatás nem várható ebben az ügyben. És ez csak néhány kezdeti dilemma az autonómiával kapcsolatban. Innen még fényévek vannak a célig. Aki pedig a politikában rövidebb utakat árul, holnap megvalósuló utópiát, az hazudik, és végső soron saját népének árt.”