„Baján már az új idők fényes szelei fújnak.
Az alig félszáz lakosú külterületi szavazókör ezekben a napokban hasonlít egy filmgyárra, úgy néz ki, mintha egy újabb Bacsó-filmhez forgatnának jeleneteket. Idegen autók köröznek a kis utcákban, a mikrobuszokról recsegő hangszórók bömbölik a népnek: »Ne hagyja magát megfélemlíteni! Ne hagyja, hogy átverjék és üldözzék! Ne féljen Bajnai, Gyurcsány és Mesterházy embereitől! Ne higgyen a gyűlöletet keltő Teket Melindának és társainak! A Fidesz megvédi önt!« Végül is már Virág elvtárs is megmondta: »Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség.« Ennek jegyében az ellenzéki jelöltet Bajára küldött ifjú pártzsoldosok autói követik, videózzák minden lépését, és azokat az embereket is, akik egyáltalán szóba állnak vele. Gyorsan ki is kérdezik őket, mit beszéltek Teket Melindával. Hogy nem hajtja el őket valaki!
Magam sem tudom eldönteni, mi lenne jobb az országnak: ha jönne egy Odüsszeusz, aki mint hajója legénységének, bedugaszolná a mi a fülünket is a kampányok idejére, hogy ne halljunk semmit a szirének hangjából, vagy pedig jöjjön, aminek jönnie kell, tartsanak választásokat minden évben – akkor legalább kenyérből és cirkuszból elegendő jutna mindenkinek. Nincs se ilyen, se olyan malacunk.”