Strasbourg figyelő

„A nemzetközi fórum gyakorlata hazai viszonylatban három okból is kiemelkedő. Egyrészt az  Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését, így az Egyezményt esetről esetre interpretáló strasbourgi határozatok rendre hivatkozási alapul szolgálnak az hazai Alkotmánybíróság számára is. E ponton elegendő olyan esetekre gondolni, mint a spontán tüntetések ügyében hozott Magyarországot elmarasztaló ítélet, melyet követően az AB is módosított a korábbi gyakorlatán. Ezen túlmenően, az esetleges hazai jogvédelmi hézagokra is megoldást nyújthat egy nemzetközi fórum, ez a gondolat köszön vissza a heidelbergi kutatócsoport Verfassungsblogon publikált fordított Solange javaslatában is (magyarul elérhető itt).

Hazai viszonylatban ilyen kérdésnek tekinthető az AB vizsgálati körét közpénzügyi kérdésekben szűkre szabó Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése. Ez azonban egyrészt nem tér ki az Alkotmánybíróság nemzetközi szerződésekbe ütközést vizsgáló hatáskörére, így végső soron a közpénzügyi tárgyú törvényeknek is meg kell felelniük az Egyezmény biztosította emberi jogi sztenderdeknek. Másrészt pedig - mint majd sorozatunk következő írásából kiderül - ezen jogszabályok a strasbourgi fórum előtt a hazai alkotmánybírósági korlátozásokra tekintet nélkül elbírálásra is kerülnek.

Végül pedig folyamatban van az Európai Unió csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. Ennek bekövetkezte az Alapjogi Charta szűk hatósugarán kívülre tágítaná az Európai Unió emberi jogi vizsgálódási fókuszát és maga az Európai Bizottság is felléphetne a tagállamokkal szemben folytatott eljárásokban  a strasbourgi fórum előtt.”