Teljesen eluralkodott a félelem

„Ha már a japánok is betojnak a fukusimai balhé miatt, akkor azért érdemes megállni egy pillanatra. Lehet felhalmozni a májkrémet meg a zacskós kenyeret. Nem gondolom, hogy napok múlva vége a világnak. De hogy büdös a tej, abban nem lehet vita. Kezdhetünk félni. De jobbat tudok: vajon nem élünk-e folyamatos félelemben? Mert félünk mindentől. Persze az ember – ideértem a szerintem egyre jobban a kiüresedés jeleit mutató posztmodern embert is – nem ébred úgy egyik reggel, hogy neki most mindenképpen szorongania kell valami miatt. De mégis szorong. Megmutatják neki, hogy mitől féljen. Szó se róla, vannak valós veszélyek is, de igen sok a kreált és a kamukockázat is. Utóbbiak nagyon jövedelmező üzletet is jelentenek.

Milliók veszik negyedévente az új telefonokat, eszközöket, mert ha nem tartják a lépést, nemcsak a technikai, hanem a státuszversenyben is – hitük szerint és sokszor a valóságban is – elveszítik konformitásukat és kiközösítik őket.”