Nem gondolom, hogy napok múlva vége a világnak. De hogy büdös a tej, abban nem lehet vita. Kezdhetünk félni.
„Ha már a japánok is betojnak a fukusimai balhé miatt, akkor azért érdemes megállni egy pillanatra. Lehet felhalmozni a májkrémet meg a zacskós kenyeret. Nem gondolom, hogy napok múlva vége a világnak. De hogy büdös a tej, abban nem lehet vita. Kezdhetünk félni. De jobbat tudok: vajon nem élünk-e folyamatos félelemben? Mert félünk mindentől. Persze az ember – ideértem a szerintem egyre jobban a kiüresedés jeleit mutató posztmodern embert is – nem ébred úgy egyik reggel, hogy neki most mindenképpen szorongania kell valami miatt. De mégis szorong. Megmutatják neki, hogy mitől féljen. Szó se róla, vannak valós veszélyek is, de igen sok a kreált és a kamukockázat is. Utóbbiak nagyon jövedelmező üzletet is jelentenek.
Milliók veszik negyedévente az új telefonokat, eszközöket, mert ha nem tartják a lépést, nemcsak a technikai, hanem a státuszversenyben is – hitük szerint és sokszor a valóságban is – elveszítik konformitásukat és kiközösítik őket.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Létezhet-e személyes autonómia, ha minden idegsejtünk működését a múlt határozza meg? Hogyan befolyásolja a döntéseinket a hormonháztartásunk, a bélflóránk és a környezet, amelyben családunk generációi a születésünk előtt éltek? A Stanford Egyetem agykutatója szerint az élet egyenletében nincs hely szabad akaratnak.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A brit lap szerint ha Párizs és Berlin képtelen komoly politikai döntéseket hozni erős kormányok hiányában, az Unió hónapokig vagy még tovább is mocsárban vergődhet.
Nem tudjuk, hogy egyáltalán létezik-e tényleges, konkrét magyar javaslat a tűzszünetre.
