„Hagyjuk már, hogy »nem volt gyerekszobája«. Falnak megyek az ilyen típusú felmentő szövegektől, mert zárójelbe teszik az egyén felelősségét és csak arra jó, hogy felmentse azokat, akik sportot űznek mások terrorizálásából. Iskolában, munkahelyen, bárhol.
Persze a felelősségtudat minősége nagyban függ attól, hogy az agresszor milyenmikroközösségből érkezett. De nem lehet minden gonoszságot vagy devianciát ezzel inflálni.
Olyan súlyos problémával állunk szemben, ami már többeket öngyilkosságba kergetett, és százezereket lelki nyomorba. Továbbra is fenntartom: szökik a humanizmus és az empátia, a kialakuló vákuumba pedig valami iszonyatos gonoszság kerül. Ezrével lehetne mesélni a történeteket. Ezt egy applikáció sosem fogja megoldani, mert nem lehet örökké menekülni és félelemben élni. Biztos fontos a jelzőrendszer, csak az már létezik szülők és tanárok formájában.
Olyan bizalmi légkört kell teremteni, ahol – jelen esetben a fiatal – be meri vonni a két nevezett aktort a problémába. Úgy tűnik, ehhez nem állnak fenn szükséges lelki-mentális és bizalmi dimenziók. Miért nem?”