Hová tűnt a méltóság?

„Mily sajnálatra méltóak azok a honfitársaink, akik a szavaik súlyának csak úgy tudnak nyomatékot adni, ha tettekkel kötik össze! Vasárnap nem volt elég egy ellenzéki rendezvényen a vezérszónok szavainak ütemes skandálása, az indulatos tömeg abban lelte örömét, hogy a jelenlegi miniszterelnökről megmintázott szobrot széttörte, rugdosta, tépkedte, cibálta, szurkálta.

Tragikomikus volt, ahogy a jelenlévők emberi méltóságukból kivetkezve, önmagukból kifordulva minden dühüket, bosszúságukat, talán tehetetlenségüket is a szobron töltötték ki.

Mielőtt bárki is elfogultsággal vádol, elárulom: ugyanígy elítéltem azt is, amikor az előző ciklusban egyesek tojások hajigálásával fejezték ki politikai állásfoglalásukat. A demokrácia attól szép, hogy mindenki elmondhatja véleményét, mindenki élhet a szólásszabadsággal, de a szavak mellett már nincs szükség riasztó, félelmet keltő tettekre. Kemény műfaj a politika, de a politikai küzdelem nem az ellenfél teljes megsemmisítését, megalázását jelenti.

Lejjebb, egyre lejjebb süllyedünk politikai kultúránkban. Jó lenne pedig, ha szem előtt tartanánk Arany János gondolatát a hatalmi harc során is: »Ember lenni mindég, minden körülményben«.”