A miniszterelnök, aki nem ismeri országa lakosait

Nemrégiben Harry herceg a brit királynőt képviselve részt vett Sydney-ben a száz éves ausztrál tengeri flotta szemléjén. A herceg első hivatalos útján vett részt a kenguruk földjén, ennek megfelelő köszöntőbeszéddel fogadta őt Tony Abbott, Ausztrália nemrégiben megválasztott miniszterelnöke. Csak éppen a kijelentései köszönőviszonyban sem álltak az ausztrálok meggyőződésével.

Abbott ekkor azt mondta, hogy „Sajnálattal kell közölnöm, hogy Ausztráliában nem mindenki monarchista, de ma mindenki annak érzi magát”. Hozzátette: „A korona a kontinuitás, a tisztesség és a stabilitás szimbóluma országunk közéletében”. Ezt követően egyébként Harry herceg köszöntötte az őt ünneplő tömeget, gyermekekkel játszott és bizonyította, hogy méltó a rá aggatott jelzőre: „népi herceg”.

Ám Ausztráliában nem is kifejezetten Harry herceg látogatása váltotta ki a komolyabb visszhangot – mostanság évente jár erre a királyi család valamelyik tagja –, hanem a miniszterelnök kijelentései. Abbottról ugyanis ismételten kiderült, hogy egyáltalán nem ismeri népét.

Abbott szerint ugyanis az ausztrál királyi flotta születésnapján mindenki monarchistának érezte magát. Ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen rengeteg közvélemény-kutatás kimutatta már, hogy a monarchisták ma már kisebbségben vannak az ausztrál társadalmon belül.

1999-ben tartottak egy népszavazást a kérdésben, ám ekkor a republikánusoknak még nem sikerült elérniük az áhított függetlenséget. Mint azt David Morris, az Ausztrál Köztársasági Mozgalom egyik vezetője nyáron a Mandinernek adott interjújában elmondta, a kudarc visszavetette a mozgalmat. Ám a 2010-es évek elején újult erővel vetették bele magukat a munkába, s mára ott tart a dolog, hogy sokan egyetértenek a volt (munkáspárti) miniszterelnökkel Julia Gillarddal. Ő 2011-ben, II. Erzsébet királynő látogatása kapcsán azt mondta, hogy a királynő uralkodását követően válhat köztársasággá Ausztrália.

Abbott már akkor totálisan fel volt háborodva ezen az ötleten, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a mostani miniszterelnök közéleti pályafutásának és a kilencvenes éveknek is az elején az Ausztrálok az Alkotmányos Monarchiáért nevű szervezetet vezette. Az ellenzék vezéreként azzal kritizálta a baloldali kormányt és a republikánusokat, hogy csak azért akarnak változtatni az államformán, hogy valami maradandót, de egyben radikálisat alkothassanak.

Abbott azon kijelentése sem állja meg a helyét, hogy a korona a kontinuitás és a stabilitás szimbóluma lenne Ausztráliában – legalábbis David Morris elmondása szerint. Az Ausztrál Köztársasági Mozgalom egyik vezéralakja a már említett interjúban azt mondta, hogy az ausztrálok általánosabb értékrendje republikánus értékrend. „Az alkotmányunk azt mondja, hogy az országunk egy monarchia része, de a mindennapi életben ennek nyoma sincs. Nem hiszünk abban, hogy egy személy, aki egy birodalmat vezet, fölöttünk állna. Nem hiszünk az osztályokban, nem hisszük, hogy az egyes emberek születésüktől kezdve jobbak lennének a többieknél. (…) Soknemzetiségű államunkkal nem egyeztethető össze, hogy egy fehér arisztokrata legyen az államfőnk a világ túlsó végén. A monarchia kiemel egyes embereket a többi közül, s ez nem egyeztethető össze az ausztrál értékrenddel” – mondta Morris.

Abbott kommunikációja ebből a szempontból rendkívül visszatetsző, hiszen az ausztrál kultúra mára már túlhaladott a távoli messzeségben lévő monarcha általi vezetésen. A köztársaság szempontjából a munkáspárti vezetés nyilván „hasznosabbnak” bizonyult, főleg azt követően, hogy a korábban megpuccsolt Kevin Rudd megpuccsolta puccsolóját, Julia Gillardot. Rudd ugyanis lelkes republikánus volt, vele szemben Abbott nyilvánvalóan visszalépés: egyrészt monarchista múltja miatt, másrészt párbeszédre képtelensége miatt. Morris ugyanis elmesélte, hogy Rudd „a megosztó politika híve, az 1999-es referendum előtt például egy rendkívül tisztességtelen és félrevezető köztársaság-ellenes kampánnyal zavarta össze az embereket”.

Az ausztrál miniszterelnök tehát jó eséllyel meglehetősen visszavetheti az ausztrál köztársaság ügyét, de talán nincs veszve minden remény a republikánusok számára. Hiszen a szigetországi politika természetével kapcsolatban már több esetben is megmutatkozott, hogy pár nap alatt nagyon sok minden változhat az ausztrál belpolitikában.