„Itt mindenki lop és lopakodik. Mert nemcsak az egyén keresi a gyenge pontokat, de a szolgáltatók sem különbek. Hogy lehet az, hogy mondjuk Ausztriában a villamosmegállóban kiírják, mikor áll meg ott a jármű, és az pontosan ott is van? És most gondoljunk a mi tömegközlekedésünkre! De az is ide tartozó példa, hogy immáron huszonéve rágjuk, mint a gittet, milyen össznépi csalás folyik a rokkantparkolással. Itt nem az hibázik, aki tilosban jár, hanem az, akit rajtakap a rendőr.
Ez a velünk élő kádárizmus, ez az a posvány, amiben még mindig dagonyázunk, ahelyett, hogy megpróbálnánk kilábalni belőle. Magunkat csapjuk be, mert mi vagyunk az egészségesek, mi vagyunk a sérültek, mi vagyunk a gyerekek és mi vagyunk az öregek. A mi szocializmusunk azért lehetett a legsikeresebb, mert a hatalom és a lakosság nálunk trükközött a legügyesebben. Aztán huszonöt éve véget ért a trükkök kora, csakhogy mintha ezt nem akarnánk tudomásul venni.”