A tegnapi nap során sok minden történt a Műegyetemnél. Sokan mondtak beszédet, sokan kiabáltak, skandáltak... Az összefogás reményében.
„Úgy gondoltam, mindenki érezte, hogy most kell félretenni minden, egymás iránt érzett ellenszenvet, minden fenntartást, előítéletet, nem tudomásul venni régen szerzett sebeket. Most kell, hogy meghallja Bajnai és Mesterházy a nép akaratát. Azt, hogy nem hagyható ki a Demokratikus Koalíció, ahogy a többi, színpadra lépő párt sem az ellenzéki együttműködésből. Ugyanis a választók többsége ezt akarja. Nem csak azok, akik tegnap ott voltak a tüntetésen, hanem azok is, akik a televízión keresztül figyelték a beszédeket. Ezt pedig a közvélemény-kutatások is alátámasztják.
Mire haza értem, már az ömlött, zúdult mindenhonnan, hogy a DK meghekkelte Mesterházy beszédét, hogy szervezett volt a tömeg skandálása, hogy ez nem maradhat válasz nélkül és különben is, irgum-burgum. Pedig csak az történt, hogy sokakban egyszerre tört fel a közös akarat: ÖSSZEFOGÁST!
Csak ennyit kell meghallani és tárgyalni az együttműködésről.”