„Az ellenzék gyengécske, mert nem a mindennap megtapasztalható valósággal (értsd: nem az emberek bajaival) törődik, hanem az általa teremtett virtuális térben kardozik. A túlzások világában. Éppúgy sokkolja magát és híveit, ahogy korábban is, csakhogy agymosása fékezett habzásúvá vált. Nem uralja már az összes kommunikációs csatornát, és tematizációs képessége is harmatos. Így aztán hiába szerkeszt és ír Tavares-jelentést az Európai Parlamentnek, hiába visszhangozza többnyire abszurd vádjait a mögötte felsorakozó globális média, a külföldinek látszó kritikák hazai fogadtatása visszafogott. A választott témák ugyanis keveseket érdekelnek, ráadásul a liberális piacgazdaság képviselőit már csak elvétve tekintik hiteles médiumnak.
Az ellenzék saját kommunikációjának sikertelenségére radikalizálódással válaszol. Durvul. Bajnai bőréből lassan előbújik Kónya Péter és Gyurcsány Ferenc, akik a választói közepet végképp elriasztják. A szélről pedig még senki sem tudott nyerni.
Magyarországnak jó esélye van a korszakváltásra, hogy politikai elitjéből az internacionalisták végképp a perifériára szoruljanak.”