Én szeretem a kutyákat
Arcsi, a weimari vizslánk a puszta létezésével bizonyítja és igazolja a rasszizmusunkat.
Van az úgy, hogy a mérsékelt izgalmat kiváltó szemiotikai és ikonológiai kérdéseknek fontos gyakorlati következményei vannak. Most éppen a konyári „drukkerjárás” megítélésénél.
„A felvétel több okból sem lehet perdöntő. Mert a) néma; b) az udvarnak csak egy részét látjuk, a bal felső sarkot (ez esik legközelebb a buszhoz) egy fa is kitakarja; c) felvételen a tömeges rendőri igazoltatás se vehető ki, noha arra az egyik rendőri szóvivő szerint sor került. Az se teljesen világos, mi történik abban a félórában, amikor látszólag nem történik semmi, és a kamera szemszögéből a busz csak várakozik.
A vágatlan felvételt tehát se pro, se kontra nem tekinthető »perdöntőnek«, csak egy bizonyítéknak a sok lehetséges közül. További vizsgálat igenis indokolt lenne. Persze, ha a helyiek ezt nem kezdeményezik, a »pestbudai jogvédők«, meglehet, feleslegesen ágálnak, mert a rendőrség láthatóan nem akar foglalkozni az üggyel.
Mint köztudott, hat emberi jogi szervezet utólagos helyszíni tájékozódás után a belügyminszterhez, az országos és a megyei főkapitányhoz fordult alapos vizsgálatot kérve. A Helsinki Bizottság pedig korábban közleményt adott ki arról, amely szerint a történtek mindkét változata felveti annak a lehetőségét, hogy hibáztak a hatóságok. Ha valóban fenyegetően léptek fel a busz utasai a konyári cigány tanulókkal szemben, akkor eljárást kellett volna indítani velük szemben, ha pedig valóban senkit nem zavarva danáztak csak, akkor meg a tömeges igazoltatásnak nem volt meg a jogalapja. Mi akkor indokoltnak találtuk a rendőri fellépés alapos vizsgálatát. És a hétfőn publikált felvétel nem változtatott korábbi álláspontunkon.”