„Hogy ez a mostani minden idők legharcedzettebb, legküzdőképesebb, legvérgőzösebb magyar kormánya, az tényfaktum. Ebben a kormányban még Kutuzov is csak pados lehetne. Talán Chuck Norris beférne államtitkárnak Varga Mihály mögé. (Ti. Chuck Norris elszámolt végtelenig kétszer, és tud nullával osztani.) (…)
Na de ez a rezsiharc, ez mindennél keményebb lesz. Én még emlékszem a február eleji viharos gyulai frakcióülésre, ahonnét tízpercenként jött ki egy-egy képviselő, csatakosan, vérfoltos ingben, és lihegve nyilatkozta, hogy nagyon kemény küzdelem folyik odabenn, sosem látott hevességű vita dúl a frakcióban a rezsicsökkentésről, itt minden forintért úgy kell megküzdeni, mint Sztálingrádnál egy-egy sarokért. Na most, ha önmagukkal ekkorát kellett harcolniuk, akkor most mi lesz? Nem lepne meg, ha hogy ideggázt lennénk kénytelenek bevetni a közműszolgáltatókkal szemben.
A győzelem mégis biztosra vehető. Ha lehetne rá fogadni, kaszálhatnánk. Egyetlen dolog aggaszt: mi lesz azután, ha ezt a háborút is megnyerjük? Meg a következőt… meg a következőt. És ott állunk majd büszkén, győztesen az üszkös romok között, a békegalamb a szuronyunkra tűzve (ellene is kénytelenek voltunk megnyerni egy háborút), és nézünk bambán magunk elé. A többiek rég hazamentek ebédelni.”