„A múlttal való szembenézés elengedhetetlen minden nemzet számára. Magyarországon sokszor hallani arról, hogy a németek példásan dolgozták fel a történelmi traumákat, az ön regénye azonban egészen mást állít, ilyen rossz a helyzet Németországban is?
Németország hosszú ideig egyedül dolgozta fel a múltját, és sajnos a legtöbbször a könnyebb utat választotta. Ne foglalkozzunk Hitlerrel, és ne válasszuk Hitlert! Ez volt a mi válaszunk: ha újra eljönne, nem választanánk meg. Ezért különösen izgalmasnak tűnt felvetni, hogy mi van, ha mindez mégis lehetségessé válik. Hogy vonzónak találhatunk manapság valakit, még akkor is, ha úgy néz ki, mint Hitler, ha úgy viselkedik, mint Hitler, vagy ha ő valóban Hitler. Megtanultuk, hogy mi történt a történelmünkben, milyen kronológiai sorrendben, de a legtöbb ember nem tudja, hogy valójában miért történtek meg azok az események.
És akkor mit tehetünk, hogy elkerüljük a múlt hibáit?
Sokkal gyakrabban fel kell tennünk a kérdést, hogy miért történt? Nem elég csak azt kérdezni, mi történt? Fel kell tárni az okokat. A hivatalos konklúzió szerint, akik Hitlerre szavaztak, ostobák voltak, nem fogták fel a helyzet súlyát, nem érezték a veszélyt, de ez manapság már nem történhet meg. Ezt látom a legnagyobb problémának. Most úgy hisszük, hogy többet tudunk, mint az akkor élő emberek. De a harmincas években ugyanezt gondolták. Azt hitték, hogy a modern ember tévedhetetlen, hiszen tanult a múlt hibából. Nyitva kell tartanunk a szemünket, és sosem szabad felhagyni a kérdésekkel. (...)
A gyengeségek ellenére mégiscsak olyasvalakiről beszélünk, aki szörnyetegként vonult be a történelembe.
Számomra ő nem szörnyeteg volt, hanem egy ember szörnyű ötletekkel. Senkit sem köteleztek, hogy kövesse Hitlert. Ha végigtekintünk a második világháború eseményein, azt kell mondanunk, fanatikus követők nélkül Hitler semmire sem ment volna. És akik mögé álltak, nem egy szörnyeteget láttak benne. A nép egy olyan embert támogatott, aki vonzónak tűnt számára, intelligensnek, és sikeresebbnek, mint mások. De ettől Hitler még ember maradt. Éppen ezért akartam én is egy olyan embert ábrázolni, aki bizonyos helyzetekben normálisan viselkedik, időnként azonban borzasztó ötletei támadnak, amiket sosem tart titokban.”