Akkor voltam Orbán házigazdája, amikor nem volt divat

„Ön minden baj forrásaként a Kádár-rendszert jelöli meg, ugyanakkor főnöke, Orbán Viktor az utóbbi időben több kedvező megállapítást tett »a népbarát kommunista kormányokról«.

Miniszterelnök úrral abban egyetértek, hogy a Kádár-rendszer szellemisége még mindig él. Amikor 1994 őszén először találkoztunk, a Fidesz éppen csak átlépte a parlamenti küszöböt. Akkor voltam Orbán Viktor házigazdája Székelyföldön, amikor ez még nem volt divat. Miniszterelnök úrhoz így nemcsak a húszéves ismeretség fűz, hanem azóta vagyok munkatársa a nemzetegyesítés ügyében. Véleményem szerint csak az az anyaországi politikus beszélhet őszintén nemzetpolitikáról, aki rendszeresen járt például Székelyföldön, az elszakított országrészekben. Velük én is gyakran találkozhattam. Akik csak néhány napra is, de eljöttek megismerni az óhazát, megnézni a történelmi határt, eljöttek a csíksomlyói búcsúra; esetleg még ennél is többet akartak, például megismerni a külhoni magyarok gondjait, vágyait. Mert ez a fontos: ha minden magyar megfogja egy másik magyar kezét, akkor keblünkre ölelhetjük a Kárpát-medencét.

Ember- vagy területvédelemre kell berendezkedni a határon túl?

Intézetünk elsősorban az emberre koncentrál, mert minden gazdasági erőforrásnál értékesebb a magyar ember, a magyar kultúrkörhöz tartozó emberek. Ennek aztán egyenes következménye, hogy Székelyföld, Partium, Csallóköz, Vajdaság, Kárpátalja stb. addig magyar érdekeltségű, amíg magyar többségű régió. Fontos, hogy legyenek erdeink, ásványvízforrásaink, de ennél fontosabb, hogy azt magyarok termeljék ki és magyarok fogyasszák. Hogy több száz kilométerre a határtól magyarul beszéljenek, magyarul gondolkodjanak.”