Az ország, amelynek nem volt gyerekszobája

Igen, és egy ideális demokráciában Seres nem hülyíthetné, az amúgy is hülyéket.

Hörögj, zsidó, hörögj.

Lacika. Feltételezve Rólad, hogy nem csak egy egyszerű provokátor vagy: Igen, egy ilyen bunkó országban vagy kénytelen élni. Alakulhatott volna persze másképpen is, nyerhette volna az első háborút a Monarchia, nem lett volna Trianon, Kun Béla, sikerülhetett volna Horthynak a kiugrás, nem lett volna Szálasi, Auswitz, Vörös Hadsereg,GULAG, kuláklista, Rákosi, Gerő, jöhettek volna az amerikaiak segíteni, vagy legalább csak erőt mutatni szabadságharcosaink érdekében (Akiknek ezúton is örök riszpekt), nem lett volna Kádár, aki annyira félt mindentől, ami nemzeti, hogy generációkkal utáltatták meg saját magukat, mert magyarok. Továbbá ugyanezen rendszer nem nevelte volna generációit elsőként a béketáborban konzumidiótává. Végül a nagyarányú piacvesztés miatt nem kellett volna kényszerprivatizálni az iparunkat sem, és a tévében látott már már elérhetőnek tűnő gazdagság az elzártságból is adódó felkészületlenséggel párosulva nem hajtott volna devizadósságba kritikus tömegű középosztálybeli embert. Ennek folyományaként érezhetnék akár jól is magukat a bőrükben a mai magyar honpolgárok. Odafigyelhetnének a Nőkre, és Megbecsült Ügyfélként járhatnának a bankokba. De nem így alakult, és ezért "nem lett az országnak gyerekszobája". Nem kívánom, hogy nyilvánosan elhelyezd Magadat ebben a feljebb vázolt koordináta rendszerben, hanem két dolgot megsúgok: Egyrészt nem 1900-keveset írunk, amikor hasznos a Nyugat-stílusú vitriol. Másrészt én azt szeretném, ha az unokáim Magyarországának már "lenne gyerekszobája", polgárai megbecsülnék egymást korra, nemre, pártállásra való tekintet nélkül. Ehhez viszont szerintem az első lépés ÖNMAGA megszeretése és megbecsülése. Személyszerint ennek fényében értékelem gondolataidat, valamint a közéleti történéseket.

Recsken nemigen biztositottatok gyerekszobákat.