„Nem iszunk elég pezsgőt. Ez bulvárklisé, de még szomorúbb a tény, hogy igaz. A helyi fogyasztói szokásokon persze napnál világosabban lemérhető egy adott ország pezsgőfelhozatala (is) és fordítva. Mintha semmi érdeklődés nem lene a műfaj körül, miközben a jóval alacsonyabb árszínvonalat jelentő gyöngyöző és habzó borok pár éve reneszánszukat élik.
Idehaza a pezsgő még mindig amolyan szilveszterkor megtűrt szükség-ital, a BB-nél komolyabbakat meg sok esetben valamiféle kaviárkísérő, úri huncutságnak tekintik. Pedig egy jobb palackos erjesztésű pezsgőt ma már nem csak Champagne-ból kóstolhatunk, - bizony érdemes körülnézni a crémant-ok és még inkább a nekem egyre meggyőzőbb cavak között is! A rendezvényen ezekből több szép példa is akadt. A másik szemem csak amiatt sír, hogy a hazai felhozatal egyelőre nem sok meglepetést tudott okozni nekem.
Pedig pezsgős múltunk igencsak jelentős. Adottságaink is, borvidékeink, fajtakörképünk is meglennének hozzá. Ám valahogy a piac és a hazai közönség mintha még nem kényszerítette volna ki idehaza az előbbi európai referenciákkal összemérhető minőséget. Én legalábbis ezt érzem.”