Kérdéses, mire lesz elég a kormány víziója

„Meddig folytatható ez a zsákmányszerző vadászat?

Az látszik, hogy a kormány most két legyet akar leütni egy csapásra. Az egyik »légy«, hogy népszerűséget növel a rezsicsökkentéssel, a másik pedig, hogy a külföldi többségi tulajdonú szolgáltatókat megpróbálja jelenősen visszaszorítani azért, hogy a hazai vállalkozásokat a helyükre tegye. A kormány úgy gondolja, hogy a hazai irányítású cégek gazdálkodása ezzel eredményesebbé válik, és kevesebb profitot visznek ki az országból. Ebbe a képbe illeszthető a bankok megadóztatása, és hogy a takarékszövetkezetek államosításával saját bankot akar magának az állam. Ide sorolhatjuk, hogy az energiacégeknél a lakossági árakat lefelé nyomják, és azt kommunikálják, hogy nem baj, ha veszteségesek lesznek vagy kevesebbet beruháznak. És ha nem tetszik, el lehet menni, majd olcsón államosítják a céget.

Van olyan ország, ahol ez a logika eredményesen működik?

Nem tudok róla. Olyan példák vannak, ahol technikai monopóliumok állami tulajdonban vannak, de ezek hatékonysága különböző. Van, ahol jól működik, van, ahol rosszul, mert az egészet alapvetően a gazdasági szereplők mentalitása és viselkedése határozza meg. Ebből következően az egyfelől érthető, hogy ennek a kormánynak van egy ilyen víziója, de az már kérdéses, hogy mire lesz elegendő. A rossz hír, hogy az ellenzéknek víziója sincs, tehát ellenük ennyi is elég lehet. Az azonban már rövidtávon is költségvetési vonzattal jár, ha továbbra is ki akarják vásárolni a nekik nem tetsző cégeket.

A látszat az, hogy a célkeresztbe vett cégek előbb-utóbb meghajolnak, és sikeres az etatista gazdaságpolitika. Vagy legalább is sikeresebb, mint az előző kormányok próbálkozásai.

Az a logika vezet el ide, hogy mivel nem lehet a béreket emelni, nem tudnak munkahelyeket teremteni, valamilyen módon mégiscsak érzékeltetni kell az emberekkel, hogy javul a helyzetük. Az ágazatokat, szektorokat sújtó különadók abból az illúzióból táplálkoznak, hogy ott extraprofitok termelődnek. De ezeket a hipotéziseket máig nem támasztják alá konkrét számítások. Egy dolgot azonban látni kell: ez a gazdaságpolitika, ami azzal indult, hogy mindenáron csökkenteni kell az államadósságot, ma oda jutott, hogy éppen annyi adósságunk van, mint 2010-ben. Eközben azonban a 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont »elköltötték«, tehát 3 év alatt ez a kormány is képes volt 10 százalékponttal megnövelni az ország adósságszintjét.”