Tiltott lomizás

„Most vettem észre a hírt, hogy lomtalanításnál minden utcára kihelyezett tárgy azonnal automatikusan a főváros birtokába kerül, s aki hozzá mer nyúlni egyhez is, azt lopással vádolják. Mert korábban tisztázatlanok voltak a tulajdonviszonyok, ezért »csak korlátozottan lehetett fellépni az üzletszerű begyűjtők, a „lomisok” ellen, akik lomtalanításkor szinte kiköltöztek a közterületekre« – írják vádló hangnemben. Megáll az eszem. Egy működő, sőt önműködő rendszert zavarnak szét, amelyben megvolt mindenkinek a helye, a polgár örült, hogy megszabadult fölösleges tárgyaitól, a lomizók örültek, hogy van munka, talán lesz egy kis bevétel, miért vetik ezek a szemükre, hogy »üzletszerű« begyűjtők, hát mi más lehetnének. Ez is egy munka, mint a többi. (...)

Hallottam egyszer a boltban egy ősz hajú hölgyet, hogy ő bizony ilyen estéken, lomtalanítás idején, ki se mer menni az utcára, és másoknak sem ajánlja, ott az a sok sötét arcú férfi, ott állnak, semmi jó nem néz ki belőlük! Gondolom, a hulladéktörvény megalkotóinak az ilyen hölgyek lebegtek a szemük előtt, mint nép, sőt, ők maguk is ilyenek, feszélyezné őket, ha munkaruhás romák sora között kellene menniük az utcán. Félnek. Az urak félnek a cigányoktól, a szegényektől. Hát csak féljenek!”