„Nem állítom azt, hogy a lomtalanítás a lehető legjobbat teszi Budapest városképének, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért kell foggal-körömmel ellehetetleníteni. Kevés szimpatikusabb dolgot tudok annál, hogy kipakolom az utcára a haszontalan dolgaimat, aztán valaki jön, kiválogatja, hogy mi kell neki, azt eladja, kap pénzt érte vagy hazaviszi magának és örül neki. A végén meg jön a Főkefe és eltakarít mindent. Hirtelen körbenéztem a szobámban és legalább egy bútor nekem is lomtalanításból van, de jövőre biztos nem mernék a nyomtatóhoz kisasztalt nézni, mert a végén bekaszniznak.
Ha a jogtalan eltulajdonítás miatt az FKF Zrt.-t ért kár meghaladja az 50 ezer forintot, és a lopást üzletszerűen, vagyis rendszeres haszonszerzésre törekedve követik el, az elkövető két év szabadságvesztéssel is büntethető. A kisebb értékre (50 ezer és 500 ezer forint között) elkövetett lopás vétségnek számít, 50 ezer forint alatti értéknél pedig szabálysértésnek.
Az meg külön vicc, hogy ezzel nemcsak az üzletszerű lomizókat lehetetlenítik el, hanem mondjuk a Fortepant is, akik az adatbázisukhoz a legtöbb fotót lomtalanításokon találták. Én egyszer még 18 éves koromban direkt lomiztam egy Tőkét a kollégiumi portásunknak, mert utálta a kommunistákat és általában lazán bánt a kimenők időpontjaival, úgyhogy gondoltam megtréfálom. Józsi bácsi értette a poént, de most egy poénért kaphatnék többezer forint büntetést is.”