Benézünk a fejünkből – a 3D-mozizásról

„Immár 3-4 éve dúl a romániai mozikban is a 3D-őrület. Mondom, hogy dúl, hiszen alaposan felforgatja filmnézési, filmélvezési szokásainkat. Legalábbis ezt szeretné, holott – mint általában mindennel, ami Hollywoodból jön – »mindössze« pénzről van szó. Nem is kevésről. (…)

Most már azon dolgoznak, hogy szemüveg nélkül is lehessen »élvezni« a látványt, meg ki tudja, milyen ötletek foglalják le a James Cameronhoz hasonló, »világuralomra« törő rendezők, technikusok és stúdiófőnökök fejét. Nézhet ki tökéletesen a 3D valaha? Talán. De még azt sem tudjuk, hogy milyen kellene legyen az a tökéletes. Mint a valós, körülöttünk levő élet? De hát a 3D, mesterségesen gerjesztett »immerszív« valószínűségével pont azt öli meg, amiért szeretünk moziba járni: a képiséget, a festőiséget, a valószínűtlenséget. Hogy nem a valóságban vagyunk, hanem a moziban. Egy másik világban. És ami még mindig gyanús: egyetlen igazán jó filmet sem láttunk 3D-ben. Az Avatár filmtörténeti jelentősége finoman szólva vitatható, de ami értékelhető volt a filmben, az 2D-ben is működik. Igaz, hogy olyan komoly és fontos filmesek is a szárnyuk alá vették a 3D-t, mint például Scorsese, de még mindig nem sikerült megfogalmazniuk, hogy pontosan miért is kellett 3D-ben forgatni (vagy igazából hogy miért nem volt »elég« a 2D) – legalábbis a filmjeikben nem látszik. Sőt, páran (Tim Burton, Michael Bay) belebuktak, és visszatértek a 2D-hez. Egész egyszerűen semmit sem tesz hozzá a sztorihoz, a történetmesélés rítusához, sőt, néha csak elvesz belőle, épp folyamatos kizökkentő jellege miatt (már vagy 3 éve a piacon vannak az ún. 2D-be visszakonvertáló szemüvegek, amivel úgy tudunk 3D-filmet nézni, hogy megszünteti az effektust). Az analóg gondolkodású Christopher Nolan rendező (A sötét lovag, Inception) egyenesen utálja, de a nemrég elhunyt Roger Ebert kritikus is arra intette olvasóit, hogy ne fizessék ki azt a pluszpénzt.

Apropó. A legfontosabb érvet el sem mondtam: mindezek ellenére még jó drága is.”