A legfőbb érték az élet

„Sokak szerint az értékrelativizmus korszakát éljük, nincsenek stabil pontok, amelyekhez mérhetnénk magunkat.

Az értékrendszer valóban megingott. A materialista világkép alapján csak anyagi javak lehetnek értékek, illetve ezek birtoklási viszonyai, a hatalom. Ha azonban él a Világegyetem, akkor a legfőbb érték az élet, amely fenn akarja tartani, és tovább akarja tökéletesíteni önmagát. Emberi, erkölcsi értékeinknek létezik egyetemes, örök alapja, és ez az élő Világegyetem. Ami az életnek, a Világegyetemnek jó, az nekünk is jó. Fel kell fedeznünk, hogy az alkotóerő, az intuíció, az élet szépségének, értelmének vágya a kozmikus teremtőerő belső megnyilvánulása. A belső, természetes értékrendszer, aminek révén döntünk, és a jellem szorosan összefüggnek. Mindegyik végső alapja a világnézet, amelynek a közepén ott áll az »Én«, a döntések beindítója, amely kozmikus eredetű, a kozmikus »ÉN« megnyilvánulása, amely (aki) úgy éli bele magát az élő szervezetbe, például a mi szervezetünkbe, ahogyan mi éljük bele magunkat egy regény olvasása közben a főhős életébe. (...)

Jelen pillanatban két zenekart működtet. A Vágtázó Csodaszarvas mellett újjáéledt a legendás Vágtázó Halottkémek is. Mindkettővel koncertezik, albumokat készít. Két különböző kifejezésmód, vagy van hierarchia a kettő között? Mire számíthatnak hosszú távon a VHK és a VCSSZ rajongói?

A VHK többlete a sok évtizedes barátság. A közös élmények, a tudás és a lelki erőtér, ami kialakult közöttünk, elképesztően felszabadulttá teszi a közös zenélést. Úgy érzem, mintha újjászülettünk volna, és a közönségtől is ilyen visszajelzések érkeznek. Olyan úton vagyunk, amin nagyszerűen érezzük magunkat, ha együtt vagyunk, valósággal szétvet a jókedv. A Csodaszarvasban is egy csodálatos fejlődésen megyünk keresztül. Ez a zene közelebb áll a népzenéhez, talán a hosszú távú jövőben egyre több emberhez juthat így el. Koncertjeinken sokszor valósággal megelevenedik az ősi magyar világ, olyan életszerűséggel, ami ritkaság. Ráadásul szorosan kapcsolódik a szellemiségünk Bartók és Kodály felfogásához, átélhetővé téve az ősi magyarság, az eurázsiai síkság népzenéjét.”