Közösség

„Van itt egy megértésre váró jelenség: a barátokból álló kormány nem éppen eltorzult fajtája a kormányzásnak. (...)

Ha a barátok összeadják erejüket, akkor olyan hatalom keletkezik, amelyet még több hatalom elérésére lehet felhasználni. Ahogy egy régi elvetemült politikai gondolkodó mondja, a barátok ereje olyan mint Isten – jószerencsének nevezett – titkos keze műve. Mert a politikai dolgoknak csak a konkrét emberek és a közöttben létrejövő kreativitás adja meg a realitását. Az intézmények, a választási rendszer vagy egy közbeszerzési törvény csak a politika műtárgya, de a politika tényeit az emberek hordozzák. A politika emberei pedig képesek összeadni erejüket és egy olyan közösséget alkotni, amely a közös célokat szem előtt tartó hatalom forrása lehet. Az őket összetartó motívumok nagyon is emberiek, és ezek között előkelő helyet foglal el az önérdek, amely a politikai barátság biztos támasza.

Ezek a barátok azáltal teszik még erősebbé a hatalmukat, hogy erejüket egyetlen barátra összpontosítják, aki meg kell hogy értse a politika ősrégi szabályát, hogy akik szövetkeznek, azokkal jól kell bánni, hogy szívükön viseljék az ügyet.”