A halálbüntetés-vita már annyiszor lezajlott és annyira lerágott csont. Az ellene felhozható érvek még mindig erősebbek, mint a mellette felhozhatóak.
Lassan, de biztosan afféle közfelháborodás felé haladunk egy soroksári fiatal anyuka meggyilkolása és ezt követő megbecstelenítése kapcsán, mint Bándy Kata halálakor. Az eset még azt a meglepő eseményt is kiváltotta, hogy Vona Gábor egy halálbüntetésért kiáltó Norbi update-státuszt osztott meg saját Facebook-oldalán.
Tudom-tudom, én vagyok az érzéketlen faszkalap, de sosem értettem igazán, hogy miért kerülnek be a híradókba olyan úgymond „mindennapos” bűnesetek folyton-folyvást, mint például egy-egy bolti lopás, verekedés, baleset vagy gyilkosság – utóbbi persze már nem mindennapos, hál’istennek. Persze dehogyisnem értem, hiszen nyilván ez érdekli az embereket, szeretnek borzongani. De az Isten szerelmére, rohadtul nincs az rendjén, hogy a mindennapos kékfényesedő híradásokkal folyamatosan rombolják az állampolgárok biztonságérzetét és egymásba vetett bizalmát. Ebben az esetben talán jobb, ha az ember nem tud minden bűnesetről – ez az irány messzire vezetett pl. az Egyesült Államokban.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a Bándy Kata-gyilkossághoz hasonló közfelháborodás és halálbüntetés melletti érvelés kezd kialakulni egy újabb szörnyű gyilkosság kapcsán. Soroksáron egy rendőr fiatal felesége ment el futni, de többé nem tért haza: meggyilkolták, majd holttestét megbecstelenítették. Az eset kapcsán Schobert Norbi is megnyilatkozott, sugalmazva, hogy az elkövető cigány. Sorait az alábbi mondatokkal zárta:
„Eljött az idő, hogy ilyen esetekben legyen halálbüntetés. Nem azért mert csupán ez a minimum, hanem legyen benne a felizgult állatokban a tudat, hogy eljöhet a halál és nem a mi pénzünkön kapnak 20 évre meleg szállást, ételt, orvosi ellátást.”
Az ilyen eseteket mindig meglovagoló – felháborodásra, „cigánybűnözésre” és az ebből eredő félelemre mindig vevő és azt mindig kihasználó – Jobbik politikusa, Vona Gábor is megosztotta a fenti Norbi-bejegyzést. Emellé pedig ezt a kitételt írta:
„Már Schobert Norbi is a halálbüntetés mellett. Egyetértünk.”
Lehet, hogy szociálisan érzéketlen vagyok, de azért mindennek van határa: a halálbüntetés-vita már annyiszor lezajlott és annyira lerágott csont. Persze sokan szeretnék visszaállítani, de az ellene felhozható érvek még mindig erősebbek, mint a mellette felhozhatóak. Elég legyen már a fölösleges hangulatkeltésből és ennek meglovagolásából, kedves Schobert és Vona urak!
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Levelet írt a börtönből F. János.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Az elkövető korábban súlyos drogfüggőséggel küzdött.
A 22 éves férfira halálbüntetést kértek az ügyészek.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Áramellátási vészhelyzet alakult ki az egyik legnagyobb ukrajnai városban.
