„Romániában egész közösségeket utasítanak el, zárnak falakkal körülvett, elszigetelt területekre, ahol nincs sem víz, sem elektromosság, akárcsak Szlovákiában, ahol sterilizálják a roma asszonyokat. Bulgáriában városi gettókba szorítják őket. A Cseh Köztársaságban az egyre gyakoribb neonáci megmozdulások célpontjaivá váltak. Horvátországban Molotov-koktéllal dobálják meg őket.
Magyarországon a Jobbik félkatonai milícia zaklatja, bántalmazza a romákat, emiatt sokan külföldön kénytelenek menedéket keresni. Bosznia-Hercegovinában mindennapos diszkriminációt szenvednek el, akárcsak Olaszországban, Moldáviában vagy Szerbiában. Franciaországban egyre hangosabb a gyűlöletbeszéd, szaporodnak a romák megsemmisítését követelő felhívások, továbbra is megbélyegzik, sőt kiutasítják őket, akárcsak az előző kormány alatt. Némelyiküket visszatoloncolták Koszovóba, miután folyamatosan kiutasítják őket Németországból, Dániából vagy Svédországból.
Az üldöztetésekkel járó erőszak országonként különböző, de a természete mindenütt ugyanaz marad. Eredetük ugyanarra a stigmatizáló sztereotípiákra, ugyanazokra az elcsépelt előítéletekre vezethető vissza.”