Közép-Európa Habsburg-árvái, egyesüljetek!

Mélyen egyetértek. Üdv.

Nézzünk a dolgok mögé. Mint Francis Fukuyama is megállapította, az Aranybulla - 1222, hét évvel a Magna Charta után - által a nemességnek biztosított (túlzott) előjogok, a királyi hatalom ellenében hatottak oda, hogy a királyi, központi hatalom fokozatosan meggyengült. Ez vezetett végső soron a középkori Magyarország hanyatlásához, ill. Mohácshoz, mondta Fukuyama. A Habsburgok birodalmi gondolkodása természetesen a nemesi előjogok korlátozására irányult, ezt látják sokan elnyomásnak. A helyes politika - minden tiszteletem a Nagyságos Fejedelemé - mégiscsak a folyamatos egyezkedés politikája lett volna. Magyarország túl távol feküdt földrajzilag a világ fő áramát jelentő atlanti tengerparttól, s így kiesett a kitáguló világ keringéséből, sokféle értelemben. A Habsburgok kétségtelenül európaiak - a korabeli értelemben - voltak, s ez sok tekintetben idegen volt az akkori magyarországi mentalitástól. Ami a mát illeti. Egy dolgot kell nagyon tisztán látni. Olyan veszteségek érték a magyarságot az utóbbi 100 évben - Trianon; a zsidó származású állampolgárok irtásával gazdasági, tudományos, kulturális veszteség; II. világháború; 1956, 200 ezer, többségében a társadalom fejlődésében elöl járó honfitársunk elvesztése stb. -, ami újból azt a kérdést veti fel: Magyarország képes-e a jelenlegi struktúrával az "atlanti tengerpart" irányába mozdulni. Szerintem a legitimizmust mindenkinek tanulmányoznia, megismerni kellene. Aztán lehetne tovább gondolkozni.

A Habsburgok iránt nincs okunk nosztalgiára, de az Osztrák-Magyar Monarchia iránt annyiban igen, hogy az egyfajta integráció volt, továbbá véletlenül annak idejére esett Magyarország történelmének legmeredekebb gazdasági fejlődése. (Ugyan az utóbbi nem a monarchiának mint integrációnak, hanem egy egyszeri és vissza nem térő piaci konjunktúrának volt köszönhető.) Az egy sajátos ellentmondás, hogy az integráció politikai alapja a Habsburg uralkodó elfogadása volt, de éppen az aktuális uralkodó személy különösen alkalmatlan volt ennek az integrációnak a modernizálására és annak útján való fenntartására. Pláne olyan nemzetközi környezetben, amikor hatalmasabb ellenséges erők ennek az integrációnak a mielőbbi felbomlasztásában voltak érdekeltek. Ugyan ez az integráció a maga korában nem dicsekedhetett túl sok eredménnyel, de jó szándékkal kialakulhatott volna belőle valami jó dolog, mondjuk valamivel jobb, mint az első és a második világháború. Érdekes kérdés, hogy ez az integrációs kisérlet mennyire jó modellje a mostani EU-nak. - Annyiban biztosan, hogy az EU sorsa is erősen külső erők, és befolyásos belső hatalmak (kvázi uralkodói körök) függvénye.

Azért azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy ez a két-pártos megosztás, ez a kuruc-labanc harc kinek is jó igazából? Gondolom nem a népnek... Vagy hogy tervezni hosszútávon hogyan lehet? Itt van a 4 választási év, ebből 2 elmegy kampányra és egy a személycserékre, marad egy amikor dolgozni is lehetne valamit. Az instabilitás nagyobb probléma, mint egyik vagy másik többség. Az alkotmányos monarchia mindenképp megoldás lesz, de gondolom a Habsburgok nélkül. Már a névtől is kirázza a hideg a többséget. Erdélyben és főleg a székelyeknél meg teljesen népszerűtlenek a "Happshpurkkhhok". Vagy talán épp ezért varrnák a nyakunkba ezeket a bohócokat?