„Közös örökség
Pethő Sándor nyolcvan évvel ezelőtti sorai szerint »a magyar közélet etikai alapjainak megszilárdítása érdekében az örökletes monarchia visszaállítása a nemzeti élet egyenletes fejlődésének elsőrendű érdeke«. Főleg, hogy »reformért, javításért, haladásért, demokráciáért, szociális igazságért magyar embernek nem kell okvetlenül köztársaságot alapítania.« Vagyunk néhányan, akik ezt ma is így gondoljuk, ám a monarchikus érzelmeket nem cseréljük össze holmi anakronisztikus gesztusokkal. Tisztában vagyunk viszont azzal, hogy a közép-európai identitásnak igencsak jelentős részét teszi ki az a közös, de feledni igyekezett Habsburg-múlt, amely Brassótól Przemysl-ön át Eperjesig és Beregszásztól Mariborig és Bregenzig azonos klasszicista középületekben, barokk templomokban és vasútállomásokban manifesztálódott.