Az igazi Manning-ügy

„Az elkövetett cselekmény bűnnek minősítése, a bűnért kiszabható és megítélt büntetés viszonya, amióta világ a világ, vita tárgya. Így van ez Manning ügyében is. Az azonban, hogy az Egyesült Államok törvényei szerint súlyos bűncselekmények sorát követte el, ráadásul úgy, hogy nem egyszerű állampolgár volt, hanem hazájának védelmére szerződött, tett esküt, és annak egyenruháját öltötte magára, tény. Minden valamirevaló állam rendelkezik hasonló jogszabályokkal, és lehetőségeihez mérten igyekszik is azoknak érvényt szerezni. Az állam titkait kiadók mindenütt súlyos büntetést kockáztatnak, s ez az elv, hacsak nem vagyunk anarchisták, helytálló is. Az amerikai igazságszolgáltatás, a katonai bíróság – ha leszámítjuk a közlegény fogva tartásának, vallatásának körülményeit – épp ezért teljesen szokványosan, törvényesen járt el. Ez mondhatni helyénvaló.

Az ügynek azonban van egy másik vetülete is, ráadásul az sokkal magasabb szintű, mintsem hogy szimplán jogi alapon meg lehetne ítélni. Mert a lényeg nem az, hogy egy katona törvényt sértett, megszegte az esküjét, hanem az, hogy az Egyesült Államok letért a helyes ösvényről, és politikusaival, intézményeivel, a haderejével és igazságszolgáltatásával együtt halad a birodalmi irányba. Márpedig amikor a rendszer felborul, nem számít már a múlt, az alapító atyák szándéka, az elődök tettei, demokratikus elkötelezettsége, a bíróságok függetlensége. S ha a rendszeren belül lévő emberek többsége nem érzi is a bajt, vagy fél kimondani, tenni ellene, mindig vannak, akik ilyen vagy olyan, sokszor nagyon is prózai okokból mégis vállalják ezt. Nem klasszikus, de nem is hollywoodi hősök ők, lehet, hogy egyenesen teszetoszák. Például egy tapasztalatlan, defenzív lelkületű, homoszexuális fiatalember az amerikai megszálló hadsereg egyik iraki irodájában, naphosszat unatkozva.

Manning tette – a maga ellentmondásos, bizonytalan módján, még sokáig kibogozhatatlanul – abban segít, hogy a világ ráeszméljen erre a negatív folyamatra. Kivel is állunk szemben, kit is követünk demokratikus példaként? Bele kell-e ugranunk a kútba, ha az Egyesült Államok beleugrik?”