Kaput nyiss!

„A Sziget ma már bőven nem az, ami volt – és most nem szeretném előadni, a »profi gépezet, az üzlet elvette az igazi érzést« című bornírt slágert, meg, hogy »túl drága, és a külföldieknek szól«. (Ez félig igaz, mert drága, de soha nem volt olcsó, a külföldi vendég és a profizmus se tesz rosszat, de ha valaki nem találja a régi érzést, akkor inkább ő változott többet, mint a fesztivál.) A Sziget ma azért más, mert intézmény lett, amelynek léte hozzátartozik Budapest és Magyarország imázsához. Támadhatatlanná vált. Ma már senki se mondja, hogy a homoszexualitást terjesztik a fesztiválon. Ma már nem kérdés, hogy lesz-e a Szigetnek mindenre engedélye.

Ozorán nem jártam, valószínűleg nem is fogok. A goa és az elektronikus zene legalább annyira van távol tőlem, mint az egy hét fürdőszoba nélkül – ott pedig más se várna rám. Azt se gondolom, hogy ezt a zenét ki lehetne bírni csak alkoholbevitellel, és a pörgéshez ne tartozna drog – de könyörgöm: egy általános razziával négy dílert két és fél kiló mariskával nem nagy dolog elfogni egy fesztiválon. Ozora – mondják az ottaniak – nem a drogról és nem a partiról szól, hanem valami egészen más összetartozás-érzésről. És én ezt, mint anyám húsz éve nekem, készséggel elhiszem.”