„Sebaj, Fürjes Pál felelős polgármester takarékos ember, aki korábban magától értetődőnek tartotta, hogy neki és alpolgármester párttársának félévente egyhavi illetményüknek megfelelő jutalom jár, ami a járulékokkal együtt körülbelül évi hárommillió forint. Nos, Fürjes szerint, ahogy ezt ki is nyilatkoztatta, »ez az összeg csekély tétel a város milliárdos költségvetéséhez viszonyítva«. Vagyis az ő és alpolgármestere jutalompénze, hárommillió forintjuk, úgy aránylik a cigányok által a közkutaknál elfolyatott évi 11-12 millió forinthoz, mint a mintaszerű szerénység az úrhatnám pazarláshoz, csakhogy míg az előbbit bőven elviseli a városi költségvetés, az utóbbit már nem bírja.
Fürjes Pál nyilván éjjel-nappal azon jártatja az eszét, hogy miként tudná kiverekedni a telepieknek, hogy legyen vezetékes vizük. A 16 ózdi telep közül ugyanis néhányban egyáltalán nincs. Biztosan fáradhatatlanul szervez, pénzt kutat, pályáztat, hogy az áldatlan állapotot megszüntesse, ám kísérletei valamiért rendre kudarcba fulladnak. Ózd a világ végén van, a kutya nem figyel a gondjaikra, a város pedig már nem bírja fizetni a közkutak fogyasztását, csak a polgármesteri jutalmat.