„Az persze végig nyilvánvaló volt, hogy Orbán a médiahatóság esetében a saját csapdájába esett bele. Olyan elképesztő hatalmat, olyan szerteágazó témaköröket adtak a Hatóság elnöke alá, ráadásul olyan hosszú mandátummal, hogy Szalai Annamária halála után, akinek a testére szabták az egészet, egyszerűen képtelenség volt megfelelő jelöltet találni. Túl nagy ugyanis a kockázat. Ha az önálló akarat legkisebb morzsája is megvan az illetőben, 9 hosszú év alatt, látva elméleti hatalmát, bármikor megkergülhet, és azt hiheti, van önálló akarata. És ha belázad, akkor már tényleg nehéz megzabolázni, hacsak nem tudják megzsarolni valamivel. A szokásos fideszes megoldást, hogy egy 100 százalékosan lojális gyakorló hülyét nevezzenek ki, itt nem lehet alkalmazni, mert ehhez az álláshoz mindenképp szükség van valódi képességekre is.
Miután az istennek nem találtak egy médiajogászt vagy más médiaszakembert vagy egyetlen lojális, irányítható, de nem KDNP-s szintű politikust sem, nem maradt más, mint kinevezni a mindig kéznél lévő sajtóperes ügyvédet.”