Anakronisztikus pótcselekvés

„A MEASZ figyelmébe ajánlanám Révész Sándor cikkét (Zuroff áldozatai) a Népszabadságból (2013. július 29.), melyet nagy csend fogadott minden oldalon. Révész így ír: »Az idő nagy úr, de az intézményi önérdek még nagyobb. A nácivadász szervezet mindenáron túl akarja élni történelmi létjogát.« Anakronisztikus pótcselekvésnek nevezi a szerző a Wiesenthal Központ háborúját a sok évtizeddel ezelőtti időkben többnyire bizonyíthatatlan, de súlyos bűnök elkövetésével gyanúsított aggastyánok ellen. A cikk vége: »Érdemes megpróbálkozni tehát a könnyű pénzkeresettel bármely látókörükbe eső aggastyán feljelentésével, aki koránál fogva akár vezényelve is lehetett valamelyik táborba. Ha nem, nem. Ha fennakad egy-két igazi bűnös, az ítélet már nem sokat vehet el tőlük. Ellenben bárki, aki a táborok közelében sem volt, belehalhat a feljelentéssel és a vegzálással járó izgalmakba. Ehhez ebben a korban már nem kell sok. Ők lesznek Zuroff úr áldozatai.« Az »intézményi önérdek« anakronisztikus pótcselekvése a várt hatás ellenkezőjét biztosítja, ugyanakkor felerősíti az ellenszenvet, mely ellen aztán ismét lehet harcolni. A marxizmus szívesen alkalmazott száz évvel korábbi történelmi és politikai párhuzamokat és politikai kudarcához nagyban hozzájárult, hogy racionálisan megnevezni sem tudta ideológiai ellenfeleit, elég Lenin és Sztálin műveit olvasgatni, ha még megvannak a könyvespolc hátsó soraiban. De hát mindenki ahhoz adja az arcát, amihez akarja, nem kerül semmibe, biztosan remek érzés.”